
Milyen korallokat vizsgáltak?
Izraeli és német kutatók, köztük dr. Tali Mass és dr. Paul Zaslansky, a Vörös-tengerből származó Stylophora pistillata kőkorall-ivadékokat vizsgáltak meg. Ezeket áprilisban, a szaporodási időszakban gyűjtötték néhány méteres mélységből. A begyűjtött lárvákat laboratóriumi akváriumokban nevelték tovább, normál és erősen savas – a század végére várható, extrém szén-dioxid-értéknek megfelelő – vízben, ami az RCP8.5 nevű, legrosszabb forgatókönyvet modellezte.
Mi történik a korallvázzal?
A korallok váza két eltérő elemből áll: a szemcsés szerkezetű RAD-ból (kalcifikációs centrumok) és a hosszanti, kristályszerű TD-ből (rostszerű elemek), melyek főleg aragonitból épülnek fel. A vázelemek folyamatos képződése alapvető a korallok túléléséhez, különösen a lárvakorban, ahol a szilárd váz nélkülözhetetlen a későbbi fejlődéshez. A szakértők most először tudták háromdimenziós, nagy felbontású röntgenvizsgálattal, MI-alapú adatelemzéssel részleteiben feltérképezni, hol és mikor jelennek meg ezek a vázelemek. Korábban úgy gondolták, hogy először a RAD, majd később a TD épül ki, de most kiderült, hogy ezek egyszerre, párhuzamosan fejlődnek.
Mi derült ki a kutatásból?
Ezzel a részletes vizsgálattal kimutatták, hogy savas körülmények (pH 7,6) mellett a korall-lárvák vázának RAD részei alulfejlettek, ami az egész szerkezet stabilitását csökkenti. Érdemes kiemelni, hogy mind a TD, mind a RAD nagyobb sűrűséget mutattak savas vízben, mint normál körülmények között, ami arra utalhat, hogy a korallok próbálnak alkalmazkodni a változó körülményekhez.
Mi várható a jövőben?
Sajnos ezek az adaptációk sem biztos, hogy elegendők lesznek ahhoz, hogy a korallzátonyok fennmaradjanak. Bár a Vörös-tenger koralljai jelenleg is jól ellenállnak a hőhullámoknak, a további felmelegedés és savasodás könnyen áttörheti az ellenállóképességüket. Ennek fényében még sürgetőbbé válik a hatékony klímavédelem, különben egész korallzátonyok tűnhetnek el a következő évtizedekben.
