Hagyományos légköri víznyerés – eddig túl lassú
A jelenleg elterjedt légköri vízgyűjtő rendszerek szivacsos anyagok (szorbensek) segítségével szívják magukba a levegő nedvességét, majd ezt a párát főként napenergiával párologtatják ki, és kondenzálják le cseppfolyós ivóvízzé. Pontosabban ez a folyamat óráktól akár napokig is eltarthat, így a rendszer hatékonysága erősen korlátozott száraz, forráshiányos régiókban.
Ultrahanghullámok: villámgyors vízkinyerés
Az MIT új eszköze ultrahang segítségével — 20 kilohertznél nagyobb frekvencián — szó szerint „kirázza” a vizet a szorbensből. Amikor a szivacs megtelt, a víz az eszköz aljába vezetett apró fúvókákon keresztül távozik, és gyűjthetővé válik. A kísérletekben negyeddollár-méretű szorbensmintákat helyeztek magas páratartalmú kamrába, majd néhány percnyi rezgetés után a víz szinte teljesen távozott. A beszámolók szerint az ultrahangos rendszer 45-ször gyorsabb a hagyományos párologtatásnál.
Kompakt, háztartási méretű és okos vezérlés
A későbbiekben egy háztartási méretű, ablaktáblához hasonló eszköz is elképzelhető, amely gyorsan újra és újra képes megtölteni magát vízzel, mivel egy érzékelő automatikusan jelzi, ha a szorbens megtelt, és elindítja a lecsapódási ciklust. Lényeges szempont, hogy a rendszer áramot igényel, nem tisztán napenergiás megoldás, viszont megkerülhetetlenné válhat a sivatagi vagy elzárt települések számára.
Gyors, ciklikus és univerzális megoldás
A mérnökök kiemelik, hogy bármilyen szorbensanyaghoz illeszthető ez a technológia, így széles körben alkalmazható. Összességében ultrahanggal akár egyetlen készülék is rengeteg vizet nyerhet ki naponta a légkörből — ezzel új korszakot nyitva a globális vízellátásban.
