
Hiányosságok az oktatási tartalomban
Lényeges szempont, hogy a legelterjedtebb MI-eszközöket nem pedagógiai célra fejlesztették, hanem általános chateknek, amelyek hatalmas internetes adathalmazból tanulnak. Egy kutatás során az említett modellekből összesen 311 óravázlatot generáltak egyesült államokbeli nyolcadikosok számára, Massachusetts állami tantervi előírásai alapján. Ezeknek az anyagoknak az elemzése két népszerű keretrendszer – Bloom taxonómiája és Banks multikulturális tartalmi integrációjának négy szintje – segítségével történt.
Az eredmények szerint az MI többnyire csak az alapszintű kognitív képességeket mozgósította: a feladatok 90 százaléka csupán memorizálásra, ismétlésre és alkalmazásra ösztönzött. Elmaradt az információk elemzése, értékelése, vagy a civikai problémák aktív feltárása. Ami a multikulturalizmus szempontjából lényeges volna, az MI által készített óravázlatok csak 6 százalékban tartalmaztak eltérő nézőpontokat, ráadásul ezek is főleg „hősökről és ünnepekről” szóltak, nem valós szereplők vagy történelmi csoportok árnyalt bemutatásáról.
Az MI nem helyettesíti a tanárt
Az MI-alapú óravázlatok a vizsgálatban leginkább unalmasnak, hagyományosnak és inspirációt nélkülözőnek bizonyultak. Mégis, amikor a tanárok ilyen tervekre támaszkodnak, éppen a diákokat fosztják meg a demokratikus gondolkodás és a valódi állampolgári aktivitás lehetőségétől. Az MI nem képes alkalmazkodni a tanulócsoporthoz, a helyi közösséghez vagy a tanulók egyedi igényeihez.
A tanárok persze képesek pontosabb utasításokat adni az MI-nek, ami javíthat az eredményeken. Az általános, rövid utasítások – például „Tervezz óravázlatot az Alkotmányozó Nemzetgyűlésről!” – helyett érdemes hosszabb, konkrétabb kérésekben megadni a célokat, az elvárt tevékenységeket és a nézőpontokat. Így a generált anyag gazdagabb és értékesebb lehet, bár továbbra sem pótolja a pedagógus szakértelmét és helyismeretét.
Új lehetőségek, tudatos használattal
Összefoglalva elmondható, hogy bár az MI képes felgyorsítani az óratervezési folyamatot, nem jelent átfogó megoldást az oktatásban. A legtöbb esetben sablonos, „egy kaptafára” készült tartalmak születnek, míg az egyedi igények, a személyre szabás és a diákra szabott tanulási utak háttérbe szorulnak. A tanároknak kritikusan kell használniuk az MI-t: inspirációként vagy ötletbörzeként, nem pedig automatikus helyettesítő eszközként.
Végső soron folyamatos kutatásra és pedagógusképzésre van szükség annak feltárásához, hogyan javíthatja ténylegesen az MI az oktatás minőségét, és hogyan szolgálhatja leginkább a diákok fejlődését.