
A gondolkodás kiszervezése: veszteség vagy nyereség?
Érdemes kiemelni, hogy az MI átalakította az információhoz való hozzáférést. Korábban forrásokat kutattunk fel, eltérő nézőpontokat ütköztettünk, vagy elmélyültünk egy-egy témában. Most elég egy kérdés, és másodpercek alatt kapunk egy tökéletesnek tűnő választ. Ez kényelmes, hatékony, és radikálisan megváltoztatja, ahogy dolgozunk, tanulunk és gondolkodunk. Bár az MI növeli a produktivitást, ennek ára is van: a kritikus gondolkodás gyakorlása háttérbe szorulhat, csökkenhet a kíváncsiság, rövidülhet a figyelem, és a komplex problémamegoldás is elveszhet.
Külön említést érdemel, hogy a Dunning–Kruger-effektus jelensége is megjelenik: minél kevésbé ért valaki valamihez, annál magabiztosabb – mert nincs tisztában a téma bonyolultságával. Az MI-vel is könnyű abba a hibába esni, hogy a meggyőző válaszok elfedik a felszínességet. Aki csak másolja az MI által generált szövegeket, azt hiheti, hogy ért is hozzá, miközben valójában csökken a gondolkodásra fordított energiája.
Mitől leszünk okosabbak az MI-től?
A felhasználó dönti el, hogy a ChatGPT-t gondolkodás helyett, vagy annak kiegészítésére használja. Ha vakon elfogadjuk a válaszait, az önálló gondolkodás gyengül, a tudás felületessé válik. Viszont ha kérdezünk, elemzünk, vitatkozunk, forrásokat keresünk – vagyis együttműködünk vele –, akkor az MI valóban kibővítheti a képességeinket.
A ChatGPT villámgyors elterjedése (két hónap alatt 100 millió regisztrált felhasználó) jól mutatja az új korszak tempóját. Figyelemre méltó, hogy a rutinszerűen, pusztán helyettesítőként használt MI a legkönnyebben pótolható felhasználókat „termeli ki”. Ezzel szemben a kreatívan, együttműködve, önállóan gondolkodó emberek tudják a legtöbbet kihozni belőle.
Hogyan tovább?
Összességében elmondható, hogy a haszon és a kockázat az emberi használaton múlik. Az MI nem önmagában butít vagy tesz okosabbá, hanem a felhasználói hozzáállás a döntő. A ChatGPT használható arra, hogy gondolkodjunk, kérdezzünk, fejlődjünk, és társtervezőként tekintsünk rá. Vagy választhatjuk a könnyebb utat, és kiszervezhetjük neki a kihívást jelentő feladatokat – ám így saját magunkat rövidítjük meg.
A kérdés tehát nem az, hogy az MI butít-e minket, hanem hogy tudunk-e vele okosabbá és tudatosabbá válni.