Az MI-reklámipar nem ismer határokat
Az olyan cégek, mint a Genre.ai, már MI által generált reklámokat készítenek neves márkáknak, például a Popeyesnek, a Qatar Airwaysnek vagy az IM8-nak. A legújabb slágerük a Kalshi-videó lett, amelyet az NBA-döntő alatt sugároztak. Szerintük ma már minden cégnek néhány naponta új reklámot kell előállítania, hogy a fogyasztók észrevegyék. Egy másik MI‑videóügynökség, az Absurd, akár havi 1 500 videót is készít egyetlen ügyfélnek.
Fojtó egyhangúság mindenhol
A szimpla mennyiségi termelés azonban csak tömeggyártott, egyforma reklámokhoz vezet. Ezeknek mind ugyanaz a steril, MI‑filteres hangulata – mintha mindenki ugyanazt a sablont használná. Ha mindegyik márka naponta új MI‑reklámot zúdít ránk, teljesen eltűnik a különbség a reklámok között, minden csak zajjá válik.
Az igazi megoldás: beszélj kevesebbet, mondj többet
A kiút az úgynevezett STFU‑márkastratégia (Shut the F**k Up Brand Strategy – maradj csendben) lehet: nem a reklámok számát kell növelni, hanem tudatosan, stratégiailag kiválasztott pillanatokban kell megszólalni. Az ilyen kampányokat az emberek szívesen osztják meg egymás között, mert valóban kiemelkednek az unalmas MI‑reklámtengerből.
Az Adidas vagy az Oscar Mayer is sikert aratott ezzel a megközelítéssel, amikor kreatív, valódi ötletekre alapozva kommunikált, emberektől embereknek. A mennyiség önmagában sosem lesz válasz – mondják az ügynökségek –, a márkák csak akkor tűnhetnek ki, ha igazán egyedi és emlékezetes ötletekkel rukkolnak elő.
