Ha az MI végzi a munkát, mi marad az embereknek?
A divatvilágban minden márka napi szinten ezrével gyárt képeket a TikTokra, az Instagramra, webáruházak számára – mindez fenntarthatatlanul drága lenne emberi modellekkel. A valódi modellek többsége ezekből az e-kereskedelmi fotózásokból él meg, nem a kifutókról. Ezek a munkák viszonylag stabil megélhetést jelentenek, bár sosem hoznak igazi sztárságot. Most azonban az MI pár perc alatt képes ugyanazt vagy még többet teljesíteni: egy egyszerű termékfotóból fotórealisztikus, tökéletes külsejű digitális modellt hoz létre, amely bármilyen környezetbe odailleszthető.
Érdemes megjegyezni, hogy ez a technológia nem teljesen új: Franciaországban a Veepee például már 2013 óta alkalmaz virtuális próbababákat, és a Calvin Klein is dolgozott már MI-modellekkel. Az egyre élesedő árverseny, a tartaloméhség és a szélesedő elvárások miatt a nagyobb és kisebb márkák kénytelenek kihasználni az automatizáció előnyeit – nemcsak a nagy, látványos kampányoknál, hanem a mindennapi tartalomgyártásban is.
A változatosság és a valódiság kérdése
Az MI-modellek megjelenésének célja eredetileg a sokszínűség növelése volt: a Levi’s például a Lalaland.ai segítségével próbált színes bőrű vagy eltérő testalkatú digitális modelleket készíteni azokban az esetekben, amikor a való életben ritkán kapnak ilyenek munkát. A kezdeményezést azonban kritika is érte, hiszen sokak szerint ez épphogy elveszi a munkát a valódi, sokszínű modellektől: miért hozna bárki létre MI-karaktereket, amikor rengeteg tehetséges, különböző hátterű modell vár munkára?
Felmerült a „robot kulturális eltulajdonítás” (robot cultural appropriation) fogalma is: amikor egy márka MI-vel hoz létre például egy konkrét kisebbségi identitást, miközben sem a fejlesztő, sem a márka üzenete nem valódi, hanem egyfajta ál-azonosságot közvetít. Egyre több modell lesz emiatt óvatos, és már a szerződéseikben is megjelenik az a kikötés, amely lehetővé teheti arcképük mesterséges intelligencia általi felhasználását, digitális másolatok létrehozásához.
Az Egyesült Államokban jogalkotási folyamat is elindult: a Model Alliance például azért dolgozik, hogy a modellek dönthessenek arról, miként használhatják fel digitális másolatukat, és ezért megfelelő ellentételezést is kapjanak. Ez egyes modelleknek akár új, párhuzamos bevételi forrást is jelenthet – de az „avatar” megoldások inkább a kivételezetteknek kedveznek, miközben a többség számára egyre szűkülnek a lehetőségek.
Milyen a jó MI-modell?
Noha egyesek a tökéletességben látják az MI-modell előnyét, ma már egyre inkább hangsúlyozzák: a divatban a valódi különlegesség nem a hibátlanságból, hanem az egyedi, akár tökéletlen vonásokból fakad. Túl tökéletes ajkak, egyforma állkapcsok, semmitmondó megjelenés – ezek veszélyei a homogén, generált karaktereknek.
A kreatív művészeti stúdiók ezért már „MI-kézműveseknek” nevezik csapataikat. Ők tudatosan arra törekszenek, hogy a mesterséges modellek arca, vonásai az igazi emberek sajátosságait is tükrözzék: furcsa tekintet, ferde fogak, karakteres arcvonás – ezek adják a divat világának mozgató energiáit. Érdekesség, hogy egyes cégek már főként MI-babákat és gyerekeket készítenek, hiszen a fiatalkorúak alkalmazása egyébként is rendkívül kényes terület a divatban, így etikailag is indokoltabb lehet ilyen megoldásokat választani.
Felhasználási robbanás és társadalmi visszhang
Az MI-modellek használata egyelőre még kísérleti szakaszban van a legtöbb helyen. Sokan inkább csak tesztelik, hogyan reagál a közönség. Egy nemrégiben megjelent, teljesen MI-generált TikTok reklámvideó több mint egymillió megtekintést ért el, nagyrészt negatív kommentek mellett – ám a termék eladásai messze meghaladták a negatív visszajelzések számát.
Mindezek fényében a szakértők szerint az MI-modellezés nem fog eltűnni, inkább természetes részévé válik a kreatív munkafolyamatoknak. Lesznek olyan márkák, amelyek szívesen választják a teljes digitalizációt, mások inkább valódi emberek arcvonásait licenszelik, vagy egyszerűen távol tartják magukat mindettől. A luxusszegmens továbbra is ragaszkodik a valódi személyiséghez, különösen ott, ahol a márka története a hitelességről szól.
A végső kérdés, hogy az MI-korszakban is fontos marad-e az emberi jelenlét. Egyelőre sokan úgy érzik, hogy a technológia csak bővíti a lehetőségeket, de nem váltja ki az emberi történetet, egyéniséget. Érdemes megjegyezni, hogy minden digitális forradalom ellenére a valódi, esendő vonások, a személyes történetek és a hús-vér modellek továbbra is a divat fő mozgatórugói maradnak – legalábbis addig, amíg nem egy MI ír cikket arról, milyen is embernek lenni.
