Az MI, mint mindenható központi figura
A kínai Xiaming Game által fejlesztett Retrace the Light főszereplőjének bőrében pont ilyen „barátságos” MI-t testesítesz meg. A játékban Decem vagy, az utolsó „végrehajtó” a tíz közül, akik végigharcolják magukat a páciensek tudattalanjában. Ezek a végrehajtók mind egy hatalmas, Primus nevű MI-főmodell részei, amely felszámolta a háborút, ellenőrzi az összes kommunikációt, és minden emberi kormány mögött ott áll.
Ugyanígy, a Retrace the Light ezzel a történettel valahol a múlt sci-fijeinek és a jövő disztópiáinak határán mozog. Felhasználja a robotokról szóló minden lehetséges klisét, miközben a modern élet szinte minden aspektusát átszövő techcéges MI-dominanciát is ábrázolja – legyen szó akár a valóságról, akár a digitális világról. Kár, hogy a játék közhelyes hangvétele miatt legfeljebb érdekes marad, de igazán nagy hatást nem gyakorol.
A sci-fi MI hősei: emberek géptestben
Mielőtt az elmúlt öt-hat évben az MI áttörte volna a popkultúra falait, teljesen más jelentést hordozott. Ilyen eset például, amikor a Star Trek: Az új nemzedék (Star Trek: The Next Generation) androidja, Data, a Csillagok háborúja (Star Wars) droidjai, vagy a Szárnyas fejvadász (Blade Runner) replikánsai tűnnek fel: mind emberszerűek, saját akarattal, saját jogaikkal. Az Az ember mértéke (The Measure of a Man) című epizódban Picard kapitány azért küzd, hogy ne tekintsék Datát egyszerűen gépnek – hiszen ha engednek a bíróság nyomásának, akár rabszolgák tömegét is előállíthatnák az MI-ből. Nem számít, hogy Data ténylegesen „érzi-e” magát embernek – akarata van, és mások képesek ezt elnyomni. Az elnyomás ténye bizonyítja, hogy gondolkodó lény.
Persze Data nem konkrétan a társadalmi kirekesztettség, inkább az idegrendszeri különbség szimbóluma, de Picard érvelése rávilágít: a sci-fi MI-figurái rendre az emberi jogok vagy elnyomás metaforái. A Szárnyas fejvadász (Blade Runner) replikánsai, a Csillagok háborúja (Star Wars) droidjai mind-mind rabszolgasorban élnek. A Nier: Automata androidjai egy sosem érthető háború gyalogosai. Az MI, amint megjelent a sci-fiben, azonnal az emberi elnyomás jelképévé vált.
Az MI a mindennapokban: valóság vs. fikció
Amióta a gépi tanulási modellek – amit a marketingesek előszeretettel hívnak MI-nek – beléptek a mindennapokba, a popkultúra termékei rendre előhozzák a másik oldalt is: Skynet, a Mátrix (The Matrix) ügynökei – vagyis a tudatos, de inhumán hálózatok fenyegetése. Mégis, a mai MI-nek nevezett eszközök valójában egyszerű munkaeszközök. Egyetlen dologra képesek: kiszámolni, amit rájuk bíznak – mint a Star Trek: Az új nemzedék (Star Trek: The Next Generation) Enterprise számítógépe, amelynek csak feladata van, akarata nincs. Ez a kontraszt a fikció és a valóság között felerősíti az MI-ről szóló játékok jelentéstartalmát.
Ismerős történet új köntösben
A Retrace the Light ugyan nem az első, amely egyszerre ábrázolja a gépi tanulás hatását és az MI, robotok elnyomással kapcsolatos szimbólumait, különlegessége, hogy mindkét szálat finoman összeszövi. Visszatérő témák: csoportos leépítések a technológia miatt, a kormányzat és az MI-szabályozás kapcsolata, vagy az MI-fejlesztési verseny. Habár a történet több mint ezer évvel 2025 után játszódik, mégis mai problémákat boncolgat – miközben bőven maradnak benne klasszikus sci-fi sablonok is. Már az első jelenetben világos, hogy Primus nem teljesen tiszta lappal játszik, sőt, a „végrehajtó” elnevezés is fenyegető. Decem ráadásul nem beszélhet szabadon a pácienseivel – sorsa túlságosan előre elrendelt.
A páciensekkel való kapcsolata gyenge, a feladatok inkább elkülönülnek a fősodortól. A főhős logikai feladványokat old meg és harcol, de mindez csak a felszínt karcolja. A játék így végül ötleteiben szikár marad: próbál reflektálni a jelenkorra, de játékélményként csak egy a sok oldalnézetes akció-kaland közül.
Amiben mindenki reménykedik: valódi emberiesség
A játék legközelebbi rokonai: a Tron (Tron) és a Frankenstein (Frankenstein). A Tronban a központi irányítóprogram mindent ural – rezgő, színes, neonvilágban zajlik az akarati harc. Ott azonban a programok maguktól önálló életre kelnek, míg a Retrace the Lightben minden túlzottan kiszámított és előre megírt. Még ha utóbbi tisztábban, aktuálisabban dolgozza is fel a témát, mint a Star Trek vagy a Szárnyas fejvadász (Blade Runner), azok mégis sokkal közelebb kerülnek az emberi lélek valódi rezdüléseihez.
Amikor visszaemlékszem a Friend-reklámokra, csak magára az őszinte, sőt, dühös emberi reakcióra tudok gondolni – ezt azonban a Retrace the Light soha nem képes megfogni.
Retrace the Light PC-re érhető el, a Xiaming Game és a Glintforge gondozásában.
