A forgalom lecsillapodott, Chicago egyre távolabb került mögöttem az Interstate 90-esen. A bérelt autó hangszóróiból a telefonomról indított Spotify-lejátszási lista szólt, egy könnyed, pszichedelikus rockdallammal kísérve az utamat – tökéletesen illett a hangulatomhoz: füst az égen, nincs nyugalom. Az egyetlen gond csak az, hogy talán az énekes sem létezik igazán, s maga a zenekar, a Bársonyos Alkony (Velvet Sundown) is teljesen fiktív lehet. Zenéjük, dalszövegeik és albumborítójuk is MI-alkotás – még a fotók is hamisak, digitálisan generáltak. A Bársonyos Alkony közösségi oldalai ráadásul tréfásan utalnak minderre: Mi sem vagyunk igaziak. Lehet, hogy te sem.
MI-zenekar – több hallgató, mint a valódi előadóknak
A Bársonyos Alkony (Velvet Sundown) a múlt hónapban két albumot is kiadott, a harmadik már készül, és havi több mint 850 000 hallgatójuk van a Spotify-on: ezzel már megelőztek egyes régi MTV-sztárokat, sőt, jazzikonokat is, mint például Cannonball Adderley-t. A zene? Nem is rossz, de nem is jó – inkább semmilyen. Meghallgattam mindkét albumukat a Chicago–Madison úton: csupán kellemes háttérzaj, tökéletes vezetéshez, főzéshez vagy takarításhoz.
Eltűnnek a valódi élmények
A streamelt zene régóta nem az aktív figyelemről szól. Az MI-generálta zenék túlságosan is beleolvadnak a modern háttérzajba. Egy rövid autóút is elég, hogy rájöjj: napjaink zenéit már régen is elkészíthette volna egy gép, emberek nélkül is.
