Izomerő és baktériumok kapcsolata
A vizsgálat során a kutatók 90 fiatal (18–25 év közötti) és 33 idősebb (65–71 éves) résztvevőtől gyűjtöttek bélsármintát, majd egy speciális eszközzel mérték a kézi szorítóerőt. A derült ki, hogy mindkét korcsoportban azok bélrendszerében volt nagyobb mennyiségben jelen a Roseburia inulinivorans, akik erősebben szorítottak. Ez arra utal, hogy gyakrabban fogyasztanak rostban gazdag mediterrán étrendet: sok zöldséget, gyümölcsöt, olívaolajat és omega-3-ban gazdag halat.
Később a fiataloknál kiegészítő gyakorlatokat is végeztek – minél nagyobb súlyt tudtak lábbal vagy mellkassal kinyomni tízszer egymás után, annál több Roseburia inulinivorans és Roseburia intestinalis volt kimutatható a mintájukban.
Egérkísérlet: tényleg erősebbek leszünk?
Az összefüggés valódiságának bizonyításához a kutatók egérkísérleteket végeztek. Az egerek egy részét közvetlenül táplálták Roseburia inulinivorans baktériummal, más részük kontrollcsoportként szolgált. Azok az egerek, amelyek négy-nyolc héten át kapták a baktériumot, 30%-kal erősebben szorították a kis húzódzkodó rudat. Érdekesség, hogy a baktériumok nem az izomtömeget növelték: az izomrostok összetétele változott meg. Az úgynevezett „lassú” (kitartó) izomrostok „gyors” (erős) típusú rostokká alakultak, amelyek főként az erőkifejtésért felelősek.
Külön figyelemre méltó, hogy egy másik, szintén a Roseburia nemzetségbe tartozó faj, a Roseburia faecis viszont az izomtömeg növekedését segítette elő az egereknél.
Mi kell ahhoz, hogy humán probiotikum lehessen?
A kutatók szabadalmat nyújtottak be a Roseburia inulinivorans izomerő-növelőként való alkalmazására. Reményeik szerint idővel akár probiotikus készítményként vagy orális gyógyszerként is elérhetővé válhat, és segíthet az időskori elesettség megelőzésében. Ez azt jelenti, hogy kiegészítőként használható lenne, de a testmozgást nem helyettesíti.
A következő évek kihívása az, hogy a Roseburia inulinivorans rendkívüli oxigénérzékenysége miatt – levegőn pár másodperc alatt elpusztul – teljesen légmentes, tartósítható kapszulát fejlesszenek. Később embereken végzett kísérletekre van szükség, hogy kiderüljön, a baktérium biztonságosan megtelepszik-e, és hosszú távon is fenntartja-e az izomerősítő hatást.
Új kapuk a bélflóra és az izomerő között
Az eredményeket egyelőre főként laboratóriumi állatkísérletek támasztják alá; a humán alkalmazhatóság kérdése nyitott. Egyre több kutatás vizsgálja, hogy a bélrendszerünk lakói más fizikai teljesítménymutatókra is hatással lehetnek. Azonban akár évekbe is telik, mire a mindennapokban is találkozhatunk ezekkel a bélbaktériumos étrend-kiegészítőkkel.
