A géncsere veszélye: új vírusok születése
Ezt a váratlan ugrást a reasszortáció teszi lehetővé, amikor egy gazdaszervezet — például baromfi vagy akár egy ember — egyszerre kétféle influenzavírussal fertőződik meg. Ilyenkor a vírusok az osztódás során génszakaszokat cserélgetnek, és akár teljesen új kombinációjú vírust hozhatnak létre. Bár az ilyen nagy váltások ritkák a kis mutációkhoz képest, jelentőségük óriási: az elmúlt száz év négy nagy influenzapandémiájából három is ilyen géncserével indult.
A 20. század influenzajárványai
A század elején bukkant fel a rettegett spanyolnátha (Az 1918-as influenza, angolul: Spanish Flu), amely – a legvalószínűbb becslések szerint – 50 millió életet követelt. Ez a H1N1 vírustípus Kansasból indult, majd több évtizeden át fennmaradt emberben és sertésben. 1957-ben viszont Dél-Kínából indult egy új vírus (H2N2), amely három új génszakaszt szerzett madárinfluenzából: új HA és NA fehérjék, valamint egy további gén kicserélése után az addigi H1N1 teljesen eltűnt az emberek köréből egészen 1977-ig.
1968-ban újabb globális járvány érkezett: az akkor éppen keringő H2N2 újabb géncserével kombinálódott egy madár H3N2 vírussal, valószínűleg ismét Kínában, és a hongkongi influenzajárvány (Hongkongi influenza, angolul: Hong Kong flu) révén 1–4 millió halálos áldozatot követelt világszerte.
Modern idők, új utak: a 2009-es sertésinfluenza
A 2009-es H1N1 (sertésinfluenza, angolul: Swine flu) már valódi globalizált vírus volt. Korábban főleg amerikai állattenyésztőknél fordultak elő ritkán olyan kevert vírusok, amelyek emberi, madár- és sertésinfluenza-géneket is tartalmaztak. Akkor viszont egy ilyen kevert vírus újabb génszakaszai érkeztek eurázsiai sertésektől, így egy genetikailag sokszínű, gyorsan terjedő új influenzavírus jött létre. Ez 151 000 és 575 000 közé tehető emberi halálos áldozattal járt már az első évében, és megmutatta, mennyire nem tartják tiszteletben a vírusok az országhatárokat.
Miért veszélyes ez mindenkire?
A felszíni HA és NA fehérjék alapján az influenzavírusokat H- és N-típusokba soroljuk, ezért beszélünk például H1N1 vagy H5N1 vírusról is. A madárinfluenza ma is főként házi szárnyasokat, marhákat és vadmadarakat támad meg, de az intenzív állattartás, a baromfitelepeken és tejüzemekben zajló géncserék miatt folyamatosan új, kiszámíthatatlan variánsok születnek. Bár többségük eddig nem okozott világjárványt, nem lehet tudni, mikor születik olyan kombináció, amely képes emberről emberre terjedni.
Ez az egész helyzet rávilágít arra, mennyit nem tudunk még a vírusok viselkedéséről és az influenzajárványok kialakulásáról. Az viszont biztosnak látszik: a géncserék továbbra is meg fognak lepni minket, és a jövőben is veszélyt jelenthetnek.
