Különleges kivételek és alkalmazkodások
Vannak azonban kivételek is: az afrikai palacsintateknős például nem domború páncéllal él, hanem lapos, hajlékony páncélt növesztett, így könnyedén befészkeli magát a sziklarepedésekbe, és szükség esetén felfújja magát, hogy beszoruljon. A félig vízi teknősök úszásra alkalmas, úszóhártyás lábakat kaptak. A teljesen vízi tengeri teknősök inkább uszonyokkal rendelkeznek, míg a szárazföldi teknős tömzsi, gömbölyű lábakat hord, és nehéz páncélt cipel, ezért rövid, stabil lábain jár.
Étrendbeli különbségek és élőhelyek
A teknős általában mindenevő – növényeket és apró állatokat is megeszik –, míg a szárazföldi teknős főleg növényevő, mivel mozgása lassú, és nem vadászik zsákmányra. Néha előfordulhat, hogy elhullott állatot vagy rovart fogyaszt, ha alkalma nyílik rá. Ugyanakkor léteznek vegetáriánus vízi teknősök is, például a zöld tengeri teknős (Green Sea Turtle).
Világszerte elterjedve
A szárazföldi teknős Ausztrália és az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálható, különösen meleg helyeken, sivatagokban és dzsungelekben. A teknős szintén mindenütt él (az Antarktisz kivételével), a tengeri példányok az egész Föld óceánjaiban vándorolnak. A vizes élőhely megkönnyíti a hideg klímához való alkalmazkodást is, hiszen a teknősök behúzódhatnak a melegebb mélyvizekbe, vagy akár a víz alatt is képesek áttelelni, így sokkal szélesebb élőhelyen boldogulnak, mint szárazföldi társaik.
