Mitokondriumok: rejtett szövetségesek az idegrendszerben
Az idegsejtek energiaigénye óriási, ám ezt nem mindig tudják saját maguk fedezni. A kutatók kimutatták, hogy a gerincvelő közelében található, az idegek gyökereit szorosan körülölelő speciális támogató sejtek – a szatellita gliasejtek – időnként mitokondriumokat juttatnak át közvetlenly az általuk burkolt idegsejtekbe. Ez az átadás létfontosságú, hiszen ha az idegsejtek energiaellátása akadozik, a normálisnál gyakrabban, akár külső inger nélkül is tüzelni kezdenek. Ez vezethet krónikus fájdalomhoz, illetve a neuronok idő előtti elhalásához.
A részletek fényében minden más megvilágításba kerül: ha a mitokondriumok eljutnak az idegsejtekbe, azok normálisan működnek. Ha a szállítás akadozik, az idegek túlérzékennyé válnak, károsodnak, és krónikus fájdalom alakul ki.
A sejtközi mitokondrium-szállítás titka
A szatellita gliasejtek apró csatornákat, úgynevezett nanotubulusokat képeznek, amelyekben miniatűr „csomagokként” utaznak a mitokondriumok az idegsejtekhez. Ezek a járatok átmenetiek: a szállítás lezárulta után gyorsan fel is bomlanak. Az átadásban részt vesz egy speciális fehérje, amely segíti a csövecskék felépülését, de néha a szállítás más úton, például speciális membráncsatornákon vagy mikroszkopikus buborékokon keresztül történik.
Ezt követően egérkísérletekben és emberi szövetmintákban igazolták, hogy ha bármi megzavarja ezt a mitokondriumátadást – akár betegségek, akár károsító anyagok –, az idegek érzékenysége megnő. Különösen káros hatású bizonyos kemoterápiás szerek vagy a cukorbetegség: ezek is megzavarják a mitokondriumok áramlását, fokozva a fájdalmat. Az egészséges gliasejtek beültetésével viszont csillapítható volt a fájdalom laboratóriumi egerekben, hiszen újra eljutott a szükséges energiaforrás a sérült idegekhez.
Kik kapnak több energiát?
Az idegrendszer apróbb szálai – például a perifériás idegrostok – különösen sérülékenyek. Az eredmények alapján a nagyobb átmérőjű idegrostok jóval több mitokondriumot kapnak a gliasejtektől, mint a vékonyabbak. Ez részben magyarázatot adhat arra, miért érinti leginkább a kis idegrostokat például a cukorbetegség okozta neuropátia, ahol zsibbadást, szúrást, égő érzést tapasztalnak a betegek a kézben és a lábban.
A történet tanulsága egyértelmű: a gliasejtek preferenciát mutatnak a nagyobb idegrostok iránt, így a kisebbek védelem nélkül maradnak és könnyebben károsodnak.
Új utak a fájdalomgyógyításban
A kutatók szerint a jövőben két irány lehet ígéretes. Az egyik, hogy kezeléssel serkentik a gliasejteket, hogy még több mitokondriumot juttassanak az idegekhez. A másik lehetőség, hogy laboratóriumban nevelt mitokondriumokat izolálnak és tisztítanak, majd közvetlenül juttatják az idegekbe – így enyhíthetik vagy akár megszüntethetik a makacs idegi eredetű fájdalmat.
Régen a gliasejtekről úgy gondolták, hogy csupán „cementként” tartják össze az ideghálózatot. Ma már világos, hogy aktívan részt vesznek a neuronok működésében, és akár a memóriát is befolyásolják. A felfedezés újabb bizonyíték arra, mennyire szoros a kapcsolat gliasejtek és idegsejtek között – sokkal több, mint korábban hittük. Ez a felfedezés új korszakot nyithat a fájdalomcsillapításban.
