
Ha jön, rombol: az extrém zivatarok természete
Extrém viharnak nevezzük, amikor a zivatar valamely veszélyes hatása – például tornádó, jégeső, özönvízszerű eső vagy villámárvíz – szokatlanul nagy intenzitást ér el, vagy pusztítása kiemelkedően nagy károkat okoz. Lényeges hangsúlyozni, hogy nemcsak az erősség, hanem a sérülékenység és az érintett terület lakóinak felkészületlensége is szerepet játszik: elég, ha egy vihar egy sebezhető, sűrűn lakott helyet sújt.
Az elmúlt évek legnagyobb kanadai természeti katasztrófái közül több is szorosan kapcsolódik extrém zivatarokhoz: két calgari jégverés (2010-ben és 2020-ban), valamint két torontói villámárvíz (2013-ban és 2024-ben) egyaránt közel 400 milliárd forintnál is nagyobb biztosított kárt hagyott maga után. Ettől függetlenül a legtöbb esetben még a vihar reggelén sem volt egyértelmű jele annak, hogy extrém esemény közeleg – sokszor még a zivatar közben sem volt világos, mennyire komoly a helyzet.
A viharok kiszámíthatatlansága és a modellezés buktatói
A zivatarok villámgyorsan fejlődhetnek ki; ellentétben például a hosszabb idő alatt kialakuló aszályokkal vagy hőhullámokkal, a veszély szinte egyik percről a másikra jelenik meg. A meteorológusoknak minden elérhető adatot fel kell dolgozniuk, de gyakran elvetik az extrém kimeneteleket mutató, úgynevezett extrém kilógó modelleket, mondván, hogy irreálisak. A jelenleg használt numerikus időjárási modellek – még a legkorszerűbbek is – gyakran képtelenek helyesen leképezni a villámárvizeket okozó, lokalizált csapadékot. Javításuk elengedhetetlen.
Sérülékenység, felkészültség és a közösségek szerepe
Sokszor az sem egyértelmű, pontosan hol csap le egy-egy vihar, így a legsérülékenyebb pontokat nehéz előre meghatározni. Egy tornádó egy családi házas övezetben vagy egy kiadós zápor egy hegyoldal alatt fekvő kempingben extrém károkat okozhat. A kockázatot így érdemes a következő összefüggéssel pontosítani: kockázat = (veszély x sérülékenység x kitettség) / ellenálló-képesség. Megbízható előrejelzésekhez sok adat, minőségi mérőhálózat, friss árvíztérképek és a közösségek állapotának ismerete szükséges.
Fontos kiemelni, hogy a városok terjeszkedése miatt egyre többen találják magukat a villámárvizek vagy jégesők okozta, új veszélyzónákban. A közösségeknek rövid és hosszú távú alkalmazkodási stratégiákat kell kidolgozniuk, hogy ellenállóbbak legyenek ezekkel a kihívásokkal szemben.
Lépéskényszer: merre tovább a védekezésben?
Összességében elmondható, hogy az extrém zivatarok előrejelzésének, észlelésének és kezelésének javítása, valamint a közösségek ellenálló-képességének növelése csak összefogással lehetséges. Ehhez szükség van a tudomány, a kormányzatok, az ipar, a katasztrófavédelem és a lakosság együttműködésére. Az igazi cél: megelőzni a haláleseteket, és az extrém időjárás után is lehetővé tenni, hogy az emberek otthonukban, iskolájukban vagy munkahelyükön maradhassanak.