Drámai különbségek a mozgásban
A Columbia Egyetem kutatói mobiltornyok helyadatain keresztül figyelték meg a mozgási mintázatokat. A Milton hurrikán (amely Siesta Key-nél ért partot, 3-as kategóriájúként, de korábban elérte az 5-öst is) a floridai tengerparti megyéket sújtotta. Itt a vihar előtt három nappal az emberek 29 százalékkal gyakrabban hagyták el a térséget, és a vihar után is tovább maradtak távol. Ezzel szemben, amikor a Helene (4-es kategóriájúként) a szárazföld felé tartott, például Georgia, Dél- és Észak-Karolina, Tennessee és Virginia felé, az evakuálók aránya mindössze 5 százalékos növekedést mutatott, annak ellenére, hogy 219 halálos áldozattal és mintegy 25 800 milliárd forint (78,7 milliárd dollár) kárt okozott – szemben a Milton 32 halálos áldozatával és 11 300 milliárd forintnyi (34,3 milliárd dollár) kárával.
A menekülés ára: társadalmi különbségek
A kutatók szerint a gyors evakuációhoz nélkülözhetetlen a könnyen elérhető közlekedés, információ és anyagi források, illetve a közösségi beidegződések is nagy szerepet játszanak. A part menti, sűrűbben lakott és tehetősebb vidékeken az emberek számára a korábbi tapasztalatok miatt is természetesebb a menekülés gondolata, míg a ritkán lakott, szegényebb belső megyékben sokan az otthonukban várták ki a vihart – sokszor tragikus következményekkel.
Az éghajlatváltozás új veszélyeket hoz
Az éghajlatváltozás miatt a hurrikánok messzebbre jutnak, mint valaha: a Helene halálos áldozatainak többsége olyan megyékből került ki, ahol korábban alig fordult elő hasonló vészhelyzet. Ezeken a helyeken a fő veszélyt már nem is a vihar ereje, hanem az árvizek, az infrastruktúra-károk és a közvetett okok, például az áramkimaradások és az egészségügyi vészhelyzetek okozták. Az MI-alapú elemzések szerint ezért a jövőben az eddig biztonságosnak hitt térségekben is elengedhetetlen lesz a vészhelyzeti stratégiák újragondolása.
