Pánik egy darab hús miatt
Minden akkor változott meg, amikor egy helyi újságíró arról érdeklődött, vajon szennyezett lehet-e a föld, ahol a tehenek nyáron legelnek. Kenneth Nielsen, a tehéntartó egyesület elnöke felajánlotta: teszteljék le a húsát. Ami ezután jött, arra senki sem számított. A laboreredmények lesújtóak voltak: „Ezt a húst nem szabad senkinek megenni, még állatoknak sem való.” Hamarosan mindenki arról beszélt Korsørben, hogy évek óta PFAS-sal szennyezett földön nevelték az állatokat – csak ezt addig senki sem tudta.
A helyi hatóságok gyorsan megerősítették a hírt, és riasztották a lakosságot, de azt sem ők, sem az orvosok nem tudták pontosan megmondani, milyen kockázatokkal jár, vagy mit lehet ilyenkor tenni. Kenneth Nielsen tanácstalanul kérdezett rá az orvosánál: „Mi legyen a szervezetemben lévő PFAS-szal?” A válasz döbbenetes volt: „Nem tudok segíteni.” A családok magukra maradtak a félelmükkel, sőt, teljes tanácstalanságban.
Milliók földje lehet veszélyben
Korsør tragédiája beindította a dán és európai tudományos világot. Mára Európában a becslések szerint a talajok 60 százaléka egészségtelen állapotban van, miközben a szermaradványok évtizedekig, generációkon át a talajban maradnak, és szinte észrevétlenül kerülnek be az emberek és állatok szervezetébe is.
Hans Peter Arp norvég vegyész szerint a PFAS azért különösen veszélyes, mert szinte sosem bomlik le természetes úton, csendben felhalmozódik a talajvízben, a növényekben, az állatokban és magukban az emberekben. A szennyezett föld nem fekete pusztaság, mint egy olajkatasztrófa után: ránézésre minden zöld, de a mérgek ott vannak mindenben, amit a föld ad.
A szennyezett pontok feltérképezése
A korsøri krízis nyomán megszületett az ARAGORN nevű európai kutatási projekt, amely az ilyen rejtett talajszennyezések feltérképezésébe és megszüntetésébe fogott. Egyre több közösség csatlakozik szerte Európában, a cél az, hogy ne csak a már ismert gócpontokat tárják fel, hanem megelőzzék az újabb szennyezéseket is.
Az ARAGORN munkatársai szorosan együttműködnek helyi lakosokkal, gazdákkal, egyesületekkel – hogy mindenki beleszólhasson, milyen földön él vagy dolgozik majd a következő évtizedekben. A tapasztalatokat európai szabályozási szintre is emelik: a cél, hogy 2050-re egészséges legyen minden európai talaj, és egységes elvek alapján kezeljék a bajt.
Európai összefogás indul
Az uniós szabályok szigorodnak: már a könnyen szivárgó PFAS-habokat, textíliákat, csomagolóanyagokat és ipari rendszereket is figyelni kell. Lépésről lépésre haladnak a szennyezett területek feltérképezésével, állapotuk követésével és a helyreállítás első kísérleteivel.
2025 októberétől minden tagállamban jogszabály írja elő a földek feltérképezését és megfigyelését. Az ARAGORN javaslatokat is készített arra, mely anyagok kerüljenek korlátozás alá, illetve mi alapján döntsék el, hol kell beavatkozni. Nem kizárt, hogy ez a harmonizált szabályozás segíti majd, hogy Európa valóban cselekedjen, és ne csak beszéljen a talajvédelemről.
A megelőzés lehet az egyetlen esély
A szakemberek szerint a jövőben a teljes PFAS-gyártást csökkenteni kellene, vagy legalábbis a legtöbb területen azonnal betiltani, ahol elhagyható lenne. Néhány vegyipari szereplő ugyan azzal mentegetőzik, hogy nélkülözhetetlen az anyag – de textíliákban, gázokban, csomagolóanyagokban már ma létezik alternatíva. A földekről a vízbe, az élelmiszerbe és a növényekbe jut el a PFAS – a baj akkor is megmarad, ha nem látjuk szabad szemmel.
Amit a tudományos számok nem mutatnak, azt Nielsen és közössége éli meg a saját testében és lelkében: „Tizenhét évig ettem ezt a húst. A PFAS-t nem látod, nem érzed – mégis ott van benned, és örökre megváltoztatja, ahogy az otthonodra, az ételedre, az országodra gondolsz.”
