Egyensúly bomlása a két félteke között
Korábban azt gondolták, hogy a Föld északi és déli féltekéje alapvető reflektivitási egyensúlyt tart fenn, pedig az egyik inkább kontinensekből, a másik nagyrészt óceánból áll. A különbségeket eddig főként a felhőzet kiegyenlítő hatásának tulajdonították, ezért elhanyagolhatónak tartották. Most viszont már egyértelmű jelei vannak annak, hogy az északi félteke fényvisszaverése gyorsabban csökken, ami felboríthatja a bolygó klímaegyensúlyát.
Mi áll a sötétedés mögött?
Az albedó méréséhez a kutatók 24 éven át követték a Földre beérkező és visszaverődő fényt műholdak, spektrográfok, felhő- és hólefedettségi térképek, valamint klímamodellek segítségével. Megállapították, hogy az északi félteke melegedése miatt több vízgőz jut a légkörbe, ami még több napsugárzást nyel el. Emellett az itt bevezetett szigorúbb aeroszolszabályozások (például az Egyesült Államokban és Kínában), valamint a gyorsuló hó- és jégolvadás is egyre kevesebb fényt ver vissza az űrbe.
Ezzel szemben a déli féltekén egy nagy vulkánkitörés és jelentős természetes aeroszol-kibocsátások törték meg a trendet, ezek látványosan növelték a reflektivitást. Így most még nagyobb eltérés alakult ki a két félteke között.
A klímaváltozás új mozgatórugói
Ha az egyik félteke gyorsabban sötétedik, az egész bolygó klímakeringése módosulhat, hiszen a rendszer igyekszik kiegyenlíteni az energiakülönbséget. Ez hatással lehet az óceáni áramlatokra és a csapadék eloszlására is, ami hosszú távon újabb kihívásokat okozhat a vízellátásban. Ráadásul a beáramló napsugárzás tartós növekedése további felmelegedéssel és jégolvadással jár, ami tovább gyorsítja mind a globális sötétedést, mind az üvegházhatást.
Összefoglalva, a Föld északi féltekéjének egyre gyorsabb sötétedése új szintre emelheti a klímaváltozás veszélyét, hiszen így nemcsak a hőmérséklet, hanem az időjárási rendszerek, a csapadék eloszlása és az élővilág is drasztikus változásoknak lehet kitéve az elkövetkező évtizedekben.
