Nehéz idők, új megoldások: gyökerek a mélyben
Panama négy különböző trópusi erdejében összesen 32 parcellát hoztak létre, mindegyik erdő egyedi tulajdonságokkal, eltérő fafajokkal, tápanyagkészlettel és csapadékmennyiséggel rendelkezett. A parcellák fölé részben áttetsző mennyezetet építettek, amellyel a csapadék 50–70%-át felfogták, így szimulálták a tartós aszályos időszakokat. Emellett ástak egy-egy mély árokrendszert is, vastag műanyaggal kibélelve, hogy a gyökerek csak az adott területre eső vízhez férjenek hozzá.
A kutatók háromféleképpen követték nyomon a gyökérrendszer változásait: évente négyszer vettek talajmintát 20 cm mélységig, gyökércsapdákat helyeztek el, majd háromhavonta ellenőrizték, mennyi gyökér nőtt beléjük, valamint 1,2 méter mélyre süllyesztett csövekbe kis kamerákat helyeztek, hogy közvetlenül is megfigyelhessék a föld alatti folyamatokat.
Gyökérhosszabbítás: trükk egy kis túlélésért
Bár mind a négy erdőnek eltérő jellemzői vannak, a gyökerek mégis hasonlóan reagáltak az egyre szárazabb környezetre. Az aszály következtében a felszíni, vékony gyökerek mennyisége jelentősen csökkent, ezzel együtt romlott a víz- és tápanyag-ellátottság. Egy idő után azonban a fák mélyebb, finom gyökereket fejlesztettek, így próbáltak vízhez jutni a szárazabb rétegekből.
A kutatók kiemelik, hogy ez a mélyebb gyökérnövesztés inkább ideiglenes mentőöv; nem pótolja az aszály miatt elveszített szerves anyagot vagy a szénkészletet, de hozzájárul a fák túléléséhez azzal, hogy fenntartja a vízszállítást és az alapvető élettani folyamatokat.
Gombák, mint rejtett segítők
Ugyanakkor a felszíni gyökereken egyre több mikorrhiza-gomba telepszik meg, amelyek javítják a víz- és tápanyagfelvételt. A maradék felszíni gyökerek mintha a gombákat vonzanák magukhoz, hogy így is növeljék az életben maradás esélyeit. Nem elhanyagolható tényező, hogy ha az aszályos időszakok tartóssá válnak, azok a fajok, amelyek kevésbé tudnak alkalmazkodni a szélsőségesen száraz környezethez, visszaszorulhatnak vagy teljesen eltűnhetnek.
Alkalmazkodás vagy végállomás?
Jól látható tehát, hogy a panamai esőerdők fái rendelkeznek bizonyos túlélési stratégiákkal, de ezek hatékonysága hosszabb távon kérdéses. Egy ötéves vizsgálat csak pillanatnyi képet ad, miközben az éghajlatváltozás hatásai évtizedeken át érvényesülnek. A kutatók következő célja, hogy felmérjék, a gyökérzet átrendeződése hogyan befolyásolja az ökoszisztéma egészét, például a szénmegkötő képességét és az egyes növényfajok életképességét. Jelenleg még nem ismert, meddig tudják ezek a fák sikerrel alkalmazni a hosszabb gyökerekre építő túlélési trükköt.
