Az erdőkbe is hull a műanyag: tombol a mikroplasztik

Már az erdők sem menekülhetnek a láthatatlan műanyaghulladék elől, amely folyamatosan hullik az égből. Apró műanyagrészecskék nemcsak az óceánokat és a városokat szennyezik, hanem csendben behatolnak az erdők sűrűjébe is. A tudósok most kimutatták: a legtöbb mikroplasztik a levegőből érkezik, először a fák lombkoronáira telepedve, majd az eső és a lehulló levelek segítségével a talajfelszínre kerülnek. Onnan a természetes lebomlási folyamatok mélyen a talajba juttatják őket, ahol hosszú távon raktározódnak. Fontos megjegyezni, hogy az erdők így rejtett tározóként működnek a levegőből érkező szennyeződések számára, új frontot nyitva a globális mikroplasztik-válságban.

Mikroplasztik az erdők talajában

A mikro- és nanoplasztik eddig főként az óceánokat, folyókat és mezőgazdasági földeket veszélyeztette, de a legújabb kutatások szerint most már az erdőkben is halmozódnak. Német geotudósok a TU Darmstadt Egyetemről olyan vizsgálatokat publikáltak, amelyek szerint a mikroplasztik főként a levegőből érkezik, és nem kizárólag helyi forrásból származik. Ezek az apró részecskék elsőként a lombkoronára rakódnak le, a jelenséget a kutatók „fésűhatásnak” nevezik, majd az eső vagy a lombhullás révén jutnak a talajra.

Folyamatos vándorlás a talaj mélyére

Az erdő talajára jutó mikroplasztikokat a lehullott levelek lebomlása segíti beépülni a földbe. Bár a legmagasabb koncentrációt a friss avarrétegben találták, jelentős mennyiség már mélyebb rétegekbe is eljut. A részecskék lefelé történő mozgását nemcsak a lebomló szerves anyagok, hanem a talajlakó élőlények is elősegítik, amelyek átalakítják és továbboszlatják a műanyagdarabokat.

Miként mérhető a szennyezés?

A kutatók négy erdei mintavételi helyről, Darmstadt keleti részén gyűjtöttek talaj-, levél- és levegőmintákat. Egy új laboratóriumi módszerrel és spektroszkópiai technikával elemezték a mikroplasztik mennyiségét, valamint modellt építettek, hogy kiszámítsák, mennyi műanyagszennyezés érhette el az erdőket az 1950-es évektől napjainkig. Az eredmények azt mutatják, hogy a távoli, légköri eredetű műanyagszennyezés jóval jelentősebb, mint a közvetlen mezőgazdasági vagy helyi forrásoké.

Fenyegetett erdők, új egészségügyi kockázatok

Ez az első kutatás, amely egyértelműen igazolja, hogy a mikroplasztik-szennyezés az erdőkben főként légköri úton jut be. Fontos, hogy az erdők szivacsként gyűjtik a globálisan mozgó műanyagrészecskéket. Az erdőket már így is a klímaváltozás sújtja, most pedig a mikroplasztik is fenyegetést jelent a teljes ökoszisztéma számára. A felfedezés rámutat arra is, hogy ezek a részecskék egyre nagyobb valószínűséggel lehetnek jelen a belélegzett levegőben, újabb környezeti és akár egészségügyi kockázatot felvetve.

2026, adminboss, www.sciencedaily.com alapján

Share on Social Media