Eltérés a valóság és a modellek között
A legfrissebb mérések szerint 2023-ban a Föld energiaegyensúlyi hiánya elérte az 1,8 watt/négyzetmétert (kb. 1,8 W/m²), ami kétszerese annak, amit az éghajlati modellek a növekvő üvegházgáz-szintek alapján jeleztek előre. Bár a szimulációk is növekedést mutatnak, az eltérés évről évre nagyobb a mérésekhez képest, főleg 2010 után. A kutatók úgy vélik, a legkorszerűbb klímamodellek sem veszik teljes mértékben figyelembe, milyen mértékben hatnak vissza a légköri folyamatok, a természetes változékonyság, illetve például az aeroszol-kibocsátás csökkenése.
Felhők, aeroszolok és a nagy kérdőjel
A japán kutatók által vezetett vizsgálatban 15 modern klímamodell eredményét vetették össze műholdas sugárzásmérésekkel és felszíni hőmérsékleti adatokkal a 2001–2024 közötti időszakról. Az eredmény egyértelmű: a modellek hiányosan írják le, mennyi napenergiát nyel el a földi rendszer, főként az utóbbi évtizedben. Ennek oka feltehetően az, hogy a szimulációk nem ábrázolják pontosan, hogyan változtatják a felhők és az aeroszolok együttesen a Föld sugárzási mérlegét.
Az aeroszolok – ezek az apró légköri részecskék – befolyásolják, mennyire tükrözik vissza a felhők a napsugarakat: magasabb aeroszolszintnél több, kisebb vízcsepp keletkezik, ezek pedig hatékonyabban verik vissza az energiát. Mivel világszerte javult a levegő minősége (2010 után jelentősen csökkent az aeroszolok mennyisége), a felhők viselkedése is megváltozik, emiatt viszont nehéz pontos modelleket készíteni.
Mi lehet a megoldás?
Ennélfogva, ha az energiaegyenleg növekedése az aeroszol-csökkentés következménye, akkor ennek lassulnia kellene, amint az aeroszolszint stabilizálódik. Ám ha a fő ok a felhők változása a felszíni hőmérséklet emelkedése miatt, az energiaegyensúlytalanság tovább nőhet, a Föld pedig gyorsabban melegszik, mint amit önmagában az üvegházgázok indokolnának. A friss eredmények azonban egyik verziót sem erősítik meg egyértelműen.
A megoldás az lehet, ha a modellek pontosabban írják le a tengerek felszíni hőmérsékletének és az aeroszoloknak a felhőkre gyakorolt hatását. Úgy tűnik, épp a felhő–aeroszol-kölcsönhatás lehet az, ami segítheti a modellek finomhangolását, de a tudósok szerint még sok a bizonytalanság, így további fejlesztésre van szükség.
