Minden szem a Holdra: az Artemis II rajtra kész
Néhány héten belül megnyílik az első indítási ablak a NASA Artemis II küldetése előtt. Ez az első olyan, személyzettel végrehajtott holdkerülő út lesz, amely az 1972-es Apollo–17 óta túllépi az alacsony Föld körüli pályát. A misszió előkészítése húszéves fejlesztés eredménye – de most jön a valódi próba.
Az Artemis II nem fog leszállni a Holdon, és keringeni sem fog körülötte. A kapszula úgynevezett szabad visszatérési pályán halad majd: a Hold gravitációját kihasználva kerüli meg az égitestet, majd rekordsebességgel, több mint 40 000 km/h-val tér vissza a Földre. Emiatt a küldetés néhány űrrepülési világrekorddal is kecsegtet: a legmesszebb járó és a leggyorsabb emberek lesznek az Artemis II fedélzetén utazók.
A négy asztronaután számtalan szenzor figyeli majd az emberi szervezet mélyűrbeli válaszait, előkészítve a jövőbeli, már holdfelszíni küldetéseket, például az Artemis III-at. A rakétát január 17-én vitték át a Kennedy Űrközpontban lévő hatalmas szerelőcsarnokból az indítóállványhoz – óriási dízel-elektromos traktor húzta, lenyűgöző ceremónia keretében.
A következő kulcslépés a február 2-ára tervezett ún. „wet dress rehearsal”, amikor a rakétát feltöltik kriogén hajtóanyaggal, hogy teszteljék a rendszert extrém terhelés alatt. Ha ilyenkor gond merül fel, az indulás is csúszhat, pedig a Hold–Föld együttállása havonta mindössze ötnapos ablakot enged a startoláshoz. Ha a februári ötnapos lehetőséget lekésik, márciusig kell várniuk.
Az új holdmissziók célpontja most főként a Hold déli pólusa, ahol vízjég- és volatilis anyagok találhatók. Egyes területek állandó napfényben fürdenek, míg más kráterek örökre árnyékba borulnak – ez pedig rengeteget elárulhat a Hold kialakulásáról és fejlődéséről. A déli részek ráadásul a Hold túlsó, Földről nem látható oldalán vannak, így ideálisak például rádióteleszkópok számára – itt a földi rádiózaj nem zavarja az ősrobbanás utáni univerzum vizsgálatát.
Emiatt a geopolitika is újra főszerepet kapott: India és Kína már szintén a Holdra igyekszik, így az USA-nak ismét bizonyítania kell, képes-e visszaszerezni vezető pozícióját.
Az MI új lehetőségeket nyit a stroke-betegek számára
Egy cambridge-i kutatócsoport forradalmi eszközzel szolgálhatja a stroke-on átesettek rehabilitációját. Az érintett betegek fele elveszíti beszédképességének egy részét, noha pontosan tudják, mit szeretnének mondani, az ehhez szükséges izmok meggyengülnek.
Az új Revoice készülék egy puha nyakpántba épített szenzorrendszer, amely a torok mozgását, a szívritmust és egyéb biometrikus adatokat rögzít, majd két MI-algoritmus dolgozza fel ezeket. Az első a néma ajakmozgások és torokrezgések alapján alkot szavakat, a második a test pulzusa alapján, az érzelmi állapotot is becsülve, egész mondatokat épít. A rendszer környezeti tényezőket – például a napszakot, az időjárást – is figyelembe vesz, hogy minél gyorsabban és természetesebben közvetítse a páciens mondandóját. Két fejmozdulattal már „meg is szólalhat” a viselője.
A Revoice fejlesztése még kezdeti szakaszban jár; az első vizsgálatokat csupán öt betegen végezték, de a klinikai kipróbálás is tervben van. Ha a mostani eredmények beigazolódnak, a technológia Parkinson-kórosok vagy más neurológiai betegségek esetén is új utakat nyithat.
Ami történt, az alaposan felborította az eddigi elképzeléseket: megtalálták a világ legrégebbi barlangrajzát
A kommunikáció evolúciójához kapcsolódóan újabb szenzáció borzolja a kedélyeket: indonéziai kutatók Sulawesi szigetén felfedezték a világ jelenleg legrégebbi ismert barlangrajzát. Az eddigi csúcstartóra, egy több mint 51 000 éves alkotásra szintén Sulawesin bukkantak rá, de most a legújabb felfedezés, egy kéznyom a barlang mennyezetén, legalább 67 800 évesnek bizonyult – a kémiai analízis alapján. Emiatt a lelet mintegy 15 000 évvel írja át a művészettörténeti rekordokat.
A lelet jelentősége nemcsak a korában rejlik: segíthet pontosabban meghatározni, hogy az emberek mikor érkeztek Ausztráliába – az elmélet szerint Indonézián keresztül vándoroltak délebbre az első telepesek, de az időpont máig vitatott. A felfedezés azt is hangsúlyozza: a művészet és a kreatív problémamegoldás az ember fejlődésében szorosan összefügg.
A denevérek titkos taktikája inspirálhatja a jövő drónjait
A természet evolúciós csodái közül a denevérek echolokációs képességét minden iskolás ismeri, de a részletek még most is rejtélyesek. Egy friss vizsgálatban kutatók egy „denevér-gyorsítópályát” építettek fel 8000 mozgatható „levéllel”, hogy pontosan feltérképezzék, miként tájékozódnak ezek az állatok egy sűrű sövényben.
Száznégy törpedenevér repült végig a nyolc méteres pályán, miközben a kutatók megfigyelték: az állatok a Doppler-effektusra érzékenyek, vagyis saját mozgásuk és az ezen alapuló frekvenciaváltozás révén képesek precízen irányítani sebességüket és tájékozódni. A felismerés a mesterséges intelligenciával működő drónok irányítását jelentősen fejlesztheti a közeljövőben.
A Holdra indulás, az MI-alapú betegkommunikáció és az ősi barlangművészet felfedezése is azt mutatják: az innováció folyamatosan új távlatokat nyit meg előttünk – akár a világűrben, akár saját testünk, akár távoli őseink múltjában kutatunk.
