Mérgezett fegyverek evolúciója
A tudósok szerint a mérgezett vadászati eszközök megjelenése nemcsak a korabeli emberek túlélési esélyeit növelte, hanem technológiai és tudományos szempontból is fejlődést jelentett. Csak azok lehettek képesek ilyen fegyvereket készíteni, akik már ismerték a mérgező növényeket, tudták, hogyan lehet kivonni a hatóanyagokat, és tisztában voltak azzal, miként hatnak ezek a zsákmányállatokra.
Mérgek a történelemben
Korábban a legidősebb, bizonyítottan mérgezett fegyverek esetében egy egyiptomi, valamivel több mint 4000 éves sírban, illetve Dél-Afrikában, a Kruger-barlang 6800 éves csontnyilaiban mutattak ki mérgező maradványokat. Régóta sejtették azonban, hogy a technológia ennél régebbi, mivel hasonló formájú, kisebb méretű és erősen kopott nyílhegyek bukkantak fel jóval korábbi rétegekből is – de eddig közvetlen nyomát nem találták a mérgezésnek.
Boophone disticha – a halálos titok
A 60 ezer éves kvarc nyílhegyeken az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó Boophone disticha nevű hagyma mérgező anyagainak maradványait mutatták ki, amelyet afrikai kultúrák évszázadok óta használnak nyílmérgekhez. Ezek a nyilak valószínűleg nem ölték meg az állatokat azonnal, inkább fokozatosan gyengítették őket, így a vadászoknak követniük kellett a sérült zsákmányt.
Nyílhegyek és technológiai áttörés
A miniatűr kőhegyek – mikrolitek – és a mérgek együttes használata új kérdéseket vet fel a technológia fejlődése kapcsán. Az eszközök folyamatos kicsinyítése fontos szerepet játszott abban, hogy végül létrejöhessen az íj és nyíl modern változata. Szakértők szerint elképzelhető, hogy a mikrolittechnika és a mérgek alkalmazása valóban kéz a kézben fejlődött.
