Új küldetés a Holdhoz
Most újabb fejezethez érkezünk: várhatóan napokon belül elindulhat az első emberes holdmisszió 1972 óta. Elképzelhető, hogy a mostani Artemis II-küldetés nem lesz olyan forradalmi, mint az Apollo-program, hiszen ezúttal négy űrhajós csak megkerüli majd a Holdat, leszállás nélkül. Erre még legalább pár évet várni kell – a Holdra lépést az Artemis IV csapatára hagyják.
Régebben a holdraszállás a hidegháború egyik frontja volt: óriási tétekkel folyt a verseny a Szovjetunió és a Nyugat között. Akkoriban John F. Kennedy nagyívű beszédeiben az emberi felfedezésvágyat emelte ki, hangsúlyozva, hogy nem a könnyű, hanem a nehéz dolgokat akarjuk elérni.
Politikai izgalom helyett tudomány és szimbolika
Manapság az efféle politikai szenvedély eltűnt; az Egyesült Államok elnökei folyamatosan ingadoztak a Mars- és Hold-program között, míg az Artemis-program újra előtérbe kerülését Donald Trump inkább stratégiai és gazdasági szempontokkal indokolta. Az Artemis II-misszió mégis történelmi: most először utazik afroamerikai (Victor Glover) és női (Christina Koch) űrhajós a Hold közelébe, azonban ez a jelentőség hosszú távon háttérbe szorult az új politikai irányvonalak miatt.
Ha sikerül is megkerülniük a Holdat, ez lényegében az 1968-as Apollo–8-at ismétli. A Holdra lépést pedig már hat korábbi Apollo-legénység is megvalósította. Így talán nem lesz nagyobb szenzáció, mint a hetedik expedíció az Északi-sarkra vagy a Mariana-árokba.
A Hold örökös varázsa
Ennek ellenére a Hold nem veszíti el vonzerejét. Évezredek óta inspirál művészeket, zeneszerzőket és költőket. A festők elérhetetlen jelképnek tekintették, a XX. században pedig egészen az űrkorszakig rejtélyes tárgyként bűvölte az emberiséget. Zeneszerzőktől (Beethoven, Debussy) egészen kortárs énekesekig (Elvis, Joni Mitchell, Phoebe Bridgers) mind megtalálták benne a maguk ihletét. Jorge Luis Borges szerint is a Hold az emberiség tükre.
A Hold felfedezése mindig bizonytalansággal járt: összeesküvés-elméletek gyártásán át a hitetlenkedésig, hogy vajon elérhető-e, vagy csak a képzelet szülötte. Érdekesség, hogy Galileo Galilei rajzolta le először a krátereket, és csak 1959-től ismertük meg a Hold túlsó oldalát. 1969-ben Armstrong és Aldrin 22 kg holdkőzetet hoztak vissza, amelyek igazolhatták, hogy a Hold egy ősi, a Földdel ütközött, Mars-méretű bolygó, a Theia maradványa.
Visszatérő űrhajósok érzései
Armstrong, Aldrin és Collins egyszerre csodálattal és félelemmel néztek szembe a Holddal. Aldrin magával ragadó pusztaságnak írta le a tájat, Armstrong viszont rideg szépséget látott benne. Collins, aki harmincszor kerülte meg a Holdat, inkább idegen és kissé ellenséges világnak érezte.
Hamarosan újabb űrhajósok – Koch, Glover, Reid Wiseman és Jeremy Hansen – kapnak lehetőséget, hogy első kézből tapasztalják meg ezt a hatást – és elképzelhető, hogy újból felkorbácsolják a világ Hold-lázát.
