Az úttörő kutatások kezdetei
Jane Goodall 1934-ben, Londonban született, már gyermekkorában rajongott az állatokért, és lenyűgözte Afrika élővilága. Pályáját egy sorsfordító találkozás irányította új mederbe: Louis Leakey meggyőzte arról, hogy a csimpánzok viselkedésének tanulmányozásával az emberi őseink viselkedésére is fény derülhet. Goodall minden előzetes tudományos képzés nélkül, 1960-ban érkezett a tanzániai Gombe Nemzeti Parkba, ahol hónapokon át csendben figyelte az emberszabásúakat, és személyes neveket adott nekik, például Fifinek vagy David Greybeardnek.
Forradalmi felfedezések
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy Goodall volt az első, aki megfigyelte: a csimpánzok képesek eszközöket készíteni és használni. Egy alkalommal látta, ahogy egy példány egy ágacskát csupaszít le, majd azzal halászik termeszekre – ezzel megdöntötte azt az addigi tételt, hogy csak az ember tud eszközt használni. Addig a kutatók úgy gondolták, hogy a csimpánzok kizárólag növényevők, Goodall azonban azt is dokumentálta, hogy húst esznek, meglepő szociális gesztusokat mutatnak egymásnak, és gyászolják elhunyt társaikat is. Ugyanakkor árnyoldalakat is feltárt: előfordultak nőstények közötti agressziók, amelyek a faj sötétebb természetét is megmutatták.
A természetvédelem szószólója
A hetvenes évektől Jane Goodallt egyre inkább aggasztották az afrikai természetvédelmi problémák, ezért 1977-ben megalapította saját non-profit szervezetét, amely a világ leghosszabb ideje tartó csimpánzkutatását irányítja, és környezeti oktatással is foglalkozik. Goodall évente körülbelül 300 napot utazott, előadásokat tartott, és mindig hangsúlyozta, hogy minden kis lépés számít a Föld jövője érdekében. Nem véletlen, hogy a világ legnagyobb elismeréseivel tüntették ki, többek között a Brit Birodalom Parancsnoka (1995), az ENSZ Békenagykövete (2002), a Francia Becsületrend (2006), valamint az Elnöki Szabadságéremmel (2025; Presidential Medal of Freedom) is kitüntették.
Örökség és inspiráció
Mindezt figyelembe véve, Jane Goodall öröksége nem csupán tudományos felfedezéseiben rejlik, hanem abban is, ahogyan generációkat inspirált – különösképpen nőket – a tudományos pálya választására, és mindannyiunkban elültette a felelősség magját a természet védelme iránt. Fia, Grub – akit maga is a csimpánzoknál látott anyai gondoskodással nevelt –, valamint három unokája gyászolja. Az általa létrehozott munkák és eszmék még sokáig visszhangzanak majd a világban.
