Veszélyeztetett pörölycápák nyomában
A kisebb pörölycápafélék – mint a fodros pörölyfejű bébicápa (scalloped bonnethead), kanálfejű pörölycápa (scoophead), csendes-óceáni pörölyfejű bébicápa (Pacific bonnethead) – populációja katasztrofálisan lecsökkent a túlhalászat miatt. Olyan ritkák lettek, hogy gyakran még a kutatóknak is kihívás egyáltalán rábukkanniuk. Élőhelyükről, szokásaikról alig tudni valamit, ami megnehezíti a megóvásukat is. Az ún. eDNS-elemzés képes feltárni, hol maradtak még fenn ezek a túlélők, és segít meghatározni a legfontosabb védelmi területeket Mexikótól egészen Észak-Peruig. Ezek a fajok a világ legkritikusabb helyzetben lévő parti cápái közé tartoznak – védelmük most minden eddiginél égetőbb.
Az utolsó menedékek keresése
Ezek az ősi cápák korábban gyakoriak voltak, ám napjainkra csak nehezen hozzáférhető, sekély partközeli zónákban élnek tovább, ahol a halászati szabályozás is gyenge. A kutatás jelenleg Kolumbia Uramba/Bahía Málaga Nemzeti Parkjára összpontosít, ahol még előfordulhatnak ezek a fajok. Másutt a megfigyelések szinte teljesen megszűntek: az egyik utolsó mexikói lelet 1994-ből, a kanálfejű pörölycápáé (scoophead) 2007-ből származik. Hondurasban nemrég, évtizedek után fedeztek fel ismét egy példányt.
Evolúciós múltunk megőrzése
Ezek a cápafajok az evolúció egyik legfrissebb ágazatát képviselik. Eltűnésükkel nemcsak egy élőlény, hanem a Föld fejlődéstörténetének egy darabja veszne el örökre. Az eDNS-próba áttörést hozhat a tengeri élővilág védelmében: egyetlen vízminta alapján megállapítható egy-egy faj jelenléte, sőt ezek a minták évekig megőrizhetők, lehetővé téve a jövőben további fajok vizsgálatát is.
A biológia forradalmi eszköze
Az új módszer nemcsak a pörölycápák megmentését segítheti, hanem minden óceáni élőlény genetikai nyomának feltárására is alkalmas, és még hosszú időn át segítheti a kutatókat az eltűnt fajok nyomainak keresésében.
