Megjelent, majd eltűnt az óriásbolygó
A JWST először 2024 augusztusában észlelte a lehetséges, Szaturnusz-méretű bolygót az Alfa Centauri A körül, de a következő két, 2025-ben végzett megfigyelés során már nem sikerült újra megfigyelni. A csillagászok szerint elképzelhető, hogy a bolygó pályáján éppen most halad el a csillag ragyogásának takarásában, így a távcső számára ideiglenesen láthatatlanná vált. Ez azt jelentheti, hogy 2026 vagy 2027 táján ismét előbukkanhat, és ezt az időszakot türelmetlenül várja az egész csillagászközösség.
Bolygó a lakhatósági zónában
Ha valóban létezik, ez lenne a Földhöz legközelebbi, nap típusú csillag lakhatósági zónájában keringő bolygó, ahol elméletben folyékony víz is megjelenhetne a felszínen. A feltételezett bolygó azonban túl nagy ahhoz, hogy földi értelemben vett életet hordozzon, hiszen mérete a Szaturnuszéhoz hasonló, ám éppen emiatt lenne óriási jelentősége az exobolygó-kutatásban.
Az észlelés nehézségei és a technika határai
Az Alfa Centauri rendszer három csillagból áll: Alfa Centauri A, B és a halvány Proxima Centauri, amely körül már három bolygó létezését hivatalosan megerősítették. A mostani kutatáshoz a JWST speciális közép-infravörös műszerét és koronagráfját is bevetették, hogy kiszűrjék a csillag fényét, mivel azok szokatlanul fényesek és gyors égbolti mozgásuk további kihívást jelentett.
Azonban egyelőre nem bizonyítható kétséget kizáróan a bolygó létezése: a jele a képalkotás kontraszthatárán mozog, ezért további, független igazolások szükségesek.
Újabb vadászatok és közelgő küldetések
A kutatók a következő években újabb megfigyeléseket terveznek az Alfa Centauri-nál. Beichman, a kutatás vezetője szerint példátlan erőfeszítéssel érték el ezeket az eredményeket, de még nagyobb kihívás lesz a következő hasonlóan közeli csillag, a Tau Ceti (Tau Ceti) környezetét tanulmányozni. 2027-től pedig a NASA Nancy Grace Roman Űrteleszkópja (Nancy Grace Roman Space Telescope) is segítheti a Földhöz közeli új világok felkutatását.
