Az első magányos bolygót végre megmérték

Egy friss kutatásban először sikerült közvetlenül megmérni egy szabadon kóborló bolygó tömegét és távolságát – mindezt úgy, hogy ugyanazt az égi eseményt egyszerre figyelték meg a Földről és az űrből. A két irányból történő megfigyelés lehetővé tette, hogy olyan részleteket rögzítsenek, amelyek általában rejtve maradnak ezeknél a halvány objektumoknál. Ez az eredmény közelebb visz ahhoz, hogy megértsük, miként szakadhatnak ki bolygók saját rendszerükből, és hogyan kezdenek magányosan sodródni a csillagközi térben. Bár eddig csak néhány ilyen bolygót fedeztek fel, a közeljövőben várhatóan sokkal több magányos bolygót azonosítanak majd. Szakértők szerint a 2027-re tervezett NASA Nancy Grace Roman Űrtávcső (Nancy Grace Roman Space Telescope) küldetése jelentős ugrást hozhat ezen a téren.

Kóbor bolygók – eltűnnek a csillagok mellől

A legtöbb ismert bolygó csillag körül kering, de egyre több bizonyíték utal arra, hogy léteznek magányosan utazó égitestek is a galaxisban. Ezeket nevezzük szabadon lebegő vagy kóbor bolygóknak – olyan világoknak, amelyekhez nem tartozik csillag, így önállóan sodródnak a Tejútrendszerben. Fényük elenyésző, így a csillagászok általában csak akkor veszik őket észre, amikor gravitációjuk rövid időre megváltoztatja egy háttérben lévő csillag fényét. Ezt a jelenséget mikrolencsézésnek nevezik. Eddig a mikrolencsézés legnagyobb problémája az volt, hogy nehéz volt pontosan megmondani, milyen messze van az adott bolygó, ebből következően pedig a tömegét sem lehetett pontosan meghatározni. Ezért sok részlet még mindig homályban maradt ezekkel a magányos bolygókkal kapcsolatban.

Fizikai adatok, származás

A Subo Dong vezette kutatócsoport egy új kóbor bolygót fedezett fel egy rövid mikrolencsézési esemény során. A különlegességet az adja, hogy az eseményt egyszerre mérték a Földről, több földi távcsővel, valamint az európai Gaia űrtávcsővel is. A két helyszín közötti perspektívakülönbség segített meghatározni a mikrolencsézési parallaxisát. Amikor ezt a véges forrású pontlencse-modellezéssel kombinálták, kiszámolták a bolygó tömegét és galaktikus pozícióját.

Az új bolygó tömege a Jupiterének 22 százaléka – ez körülbelül megegyezik a Szaturnusz tömegével. Távolságát 3000 parszekre (kb. 9800 fényévre) becsülték tőlünk. A jelek szerint valószínűleg egy bolygórendszerben alakult ki, majd valamiféle gravitációs zavar, például egy közeli találkozás vagy egy instabil csillagtárs hatása miatt kilökődött, és indult magányos útjára.

2025, adrienne, www.sciencedaily.com alapján