
Hogyan rombol a sugárzás az atomok szintjén?
Az olyan nagyenergiájú sugárzások, mint például a röntgensugárzás, súlyos károkat okozhatnak az élő sejtekben, mert felborítják az atomok és molekulák szerkezetét. A gerjesztett állapotú részecskék gyakran szétesnek, ezzel létfontosságú biomolekulákat rombolnak le, sőt, akár egy egész biológiai rendszer működését is veszélyeztethetik. Mivel számos különféle bomlási mechanizmus létezik, a kutatók kitüntetett figyelmet szentelnek ezek részleteinek.
Ebben a friss vizsgálatban a fókusz az electron-transfer-mediated decay (ETMD), vagyis az elektronátadással közvetített bomlási folyamaton van. Ilyenkor a sugárzás egy atomot gerjeszt, majd az a stabilitás érdekében elvon egy elektront a szomszédjától, miközben a felszabaduló energia egy közeli harmadik atomot is ionizálhat. Így a kutatók egyedülálló módon látták valós időben, hogyan mozognak és rendeződnek át az atomok, mielőtt ez a különös bomlás elindul.
Az atomok vándorló tánca: a kísérlet kulcsa
A kutatás során egy egyszerű, három atomot tartalmazó modellt vettek alapul: egy neonatomhoz két lazán kapcsolódó kriptonatom társul (NeKr₂ trimer). A neonból egy lágy röntgensugárral kiütötték az elektront, majd szinte „kameraként” követték, hogyan változik a rendszer egészen egy pikoszekundumos időskáláig – ami atomléptékkel mérve hosszú idő. Ezalatt az elektronok mozgására és az energiaáramlásra fókuszáltak.
Ehhez egy speciális reakciómikroszkópot alkalmaztak a németországi BESSY II (Berlin) és PETRA III (Hamburg) szinkrotronoknál, és bonyolult szimulációkkal párosították méréseiket. Így sikerült rekonstruálni a bomlás pillanatában fennálló pontos atomelrendezést, valamint felvázolni több ezer lehetséges mozgásformát is.
Pereg az atomfilm: váratlan felfedezések
Ami ezután történt, az mindenkit meglepett. Az atomok nem statikusan várták a végüket: folyamatosan változó, szinte „táncoló” mozgást végeztek, újrarajzolták ütközési pályáikat, és állandóan módosították szerkezetüket és elhelyezkedésüket. Ez a mozgás sorsdöntő módon befolyásolta a bomlás idejét és kimenetelét is.
Az ETMD sosem egyetlen, stabil szerkezetből indul, hanem mindig aszerint változik, milyen a pillanatnyi elrendezés. Kezdetben a kriptonatomok még viszonylag közel vannak a neonhoz, majd az egyik közelebb, a másik távolabb kerül tőle, ami megkönnyíti az elektronátadást. Idővel egyre torzabb, széttartóbb konfigurációk is kialakulnak, melyek során a rendszer valósággal „kileng”, mielőtt végképp szétesik. A különböző geometriai helyzetekhez eltérő bomlási sebesség tartozik.
Láthatóvá válik a rejtett kockázat
A következmények még ennél is izgalmasabbak, hiszen az ETMD által létrejövő alacsonyenergiájú elektronok veszélyes kémiai reakciókat indíthatnak el folyadékokban és az élő szövetekben. Az atomok viselkedésének pontos ismerete kulcsfontosságú a sugárzás okozta biológiai károk modellezéséhez, az ultragyors mérések értelmezéséhez, sőt, a jövőbeni sugárvédelmi stratégiák kidolgozásához is.
Ez az úttörő vizsgálat szilárd alapot teremt arra, hogy a három atomnál nagyobb, bonyolultabb rendszerekben – például oldatokban, ionos környezetben vagy akár biológiai molekulákban – is vizsgálhatóvá váljanak a sugárzás káros hatásainak folyamatai. Egyben kijelöli az utat ahhoz is, hogy ezek a villámgyors, láthatatlanul pörgő mozgások a jövőben is feltérképezhetők legyenek.
