Az elöregedő állatkerti állomány veszélybe sodorja a fajmegőrzést

Megtorpant a szaporulat, eltorzultak a populációk

Egy átfogó, nemzetközi kutatás 774 állatkerti emlőspopuláció demográfiai adatait elemezte Észak-Amerikában és Európában, 1970 és 2023 között. A világszerte több mint 1200 intézmény által használt Species360 adatbázisnak köszönhetően részletesen nyomon követhető az egyes egyedek kora, neme, származása vagy éppen szaporodási státusza.

Az életkori piramisokat – vagyis a populációk korcsoport-megoszlását – egy új módszerrel is vizsgálták. Ezzel pontosabban vethetők össze különböző fajok és régiók populációs mintái. A stabil, jól működő közösség alapja a klasszikus piramisforma, amikor sok fiatal és aktívan szaporodó egyed található az alsó sávban, és csak kevés az idős állat. Ezért ezek a csoportok rugalmasabban reagálnak a váratlan eseményekre – akár egy járványra is.

Azonban egyre több populációnál inkább oszlopos vagy gyémánt alakú mintázat figyelhető meg, ahol kevés fiatal található, miközben túlsúlyba kerülnek az öreg állatok. Ezek demográfiailag ingatag struktúrák, amelyek nehezebben maradnak fenn.

A nőstények eltűnése megbéníthatja a tenyésztést

Az elmúlt évtizedekben drámaian visszaesett a szaporodóképes nőstények aránya: Észak-Amerikában 49, Európában pedig 68 százalékkal csökkent. Előfordul, hogy bizonyos populációkból egyáltalán hiányzik a szaporodni képes nőstény. Ezért nemcsak a születési számok csökkennek, hanem megborulnak a természetes szociális struktúrák, amelyekre a szakszerűen vezetett állattartás is épül. Az ivadéknevelés például meghatározó viselkedési forma sok emlősnél.

Veszélybe kerül a fajmegőrző munka

Az állatkertek fontos szereplői a globális fajvédelemnek, ezt az ENSZ Környezetvédelmi Programja és a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) is hangsúlyozza. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a tartalékpopulációk stabilak, hosszú távon szaporodóképesek és életképesek maradjanak. Mindezt figyelembe véve az idősödő, instabil állományok mind a természetvédelmi célkitűzéseket, mind az állatkertek edukációs, kutatási munkáját háttérbe szoríthatják.

Ezért az állatkerteknek sürgősen változtatniuk kell a populációkezelési módszereiken. Csak akkor teljesíthetik fajmegőrzési feladatukat, ha fordítani tudnak a mostani öregedési tendencián, és több fiatal, szaporodó egyedet tudnak biztosítani az állományaikban.

2025, adminboss, phys.org alapján