Az utolsó zsidó–római lázadás nyomai
Az érméken Constantius II. (Kr. u. 337–361) és Constans I. (Kr. u. 337–350) császárok arcképe látható, ami arra utal, hogy a kincset a Gallus-felkelés (Kr. u. 351–352) idején rejtették el. Ez volt a zsidók utolsó, ám történelmileg kevésbé ismert rómaiak elleni lázadása. A pénzek elhelyezése bizonyítja, hogy az alagutakat évszázadokkal később is aktívan használták menedékként a zsidó lakosok, és valószínűleg a veszély elmúltával vissza akartak térni az értékeikért.
Álcázott mindennapok és véres vég
A Hukok rejtekhely lehetővé tette a bújdosók számára, hogy mindennapi vallási szokásaikat a rómaiak elől rejtve is gyakorolhassák. A pénzkincset gondosan, egy szűk, kanyargós alagút végén, szándékosan kiásott mélyedésbe rejtették el. Gallus, a lázadás névadója, a római keleti tartományok császári helytartója volt Constantius II. uralkodása alatt, ám a felkelést leverték, és a rómaiak lerombolták a zsidó városokat.
A kincs jelentősége, hogy kézzelfogható bizonyítékot ad erre a korszakra, amelyről eddig csak csekély történelmi adat állt rendelkezésre. Az érmék elemzése hamarosan tudományos folyóiratban jelenik meg.
