A yakisugi eredete és Leonardo titkai
A yakisugi évszázadok óta létező, japán, a fa felületének szenesítésén alapuló technika, amelynek lényege, hogy a fafelületeket tűzzel megégetik, így azok ellenállóbbá válnak a vízzel, tűzzel, rovarokkal és gombákkal szemben. Ezzel a fa lényegesen hosszabb életű lesz. A yakisugi 17–18. századi japán írásokban jelent meg először, most viszont egy friss kutatás kimutatta, hogy Leonardo da Vinci már több mint száz évvel korábban ismerte és leírta ugyanezt a módszert. Az ő feljegyzéseiben – egészen pontosan a Codex Madrid II., 87. oldalán – egy apró megjegyzés olvasható: „Ha lefejtjük a kérget, és a fa felületén faszénné égetjük azt, az jobban védett lesz, mint bármely más módszerrel.”
Ez azt jelenti, hogy Leonardo technikai érzéke jóval megelőzte a módszer hivatalos, kulturális rögzítését: a szakértők szerint tapasztalatai alapján ismerte fel, hogy a kéreggel borított fa könnyebben romlik, gyorsabban veszít minőségéből, míg a szenes felületű fa jóval tartósabb. Leonardo művészként és mérnökként egyaránt kereste a legjobb alapanyagokat, ezért különböző fafajták tulajdonságairól is írt feljegyzéseiben: a tölgy és szelídgesztenye erősségéről, a kőris és hárs rugalmasságáról, a juhar és hárs jó akusztikai adottságairól.
Független felfedezés és tudományos igazolás
Ezzel szemben eddig úgy hitték, hogy a fa felszínének szenesítése csak a japán kultúra sajátja. A most feltárt kutatások azonban világossá tették, hogy Leonardo évszázadokkal a japán írott példák előtt járt, és a két kultúra technológiái között nem volt ismert kapcsolat – így ez egyértelműen független felfedezésként értelmezhető.
Összefoglalásként megjegyezhető, hogy a modern tudomány igazolta: a fa felszínének égetése többféle védelemmel is szolgál. A hő hatására a pórusok záródnak, így kevesebb vizet szív a fa, a ráégett szénréteg tűzállóbbá teszi, a kéreg eltávolítása pedig megvonja a rovarokat és gombákat vonzó tápanyagforrást – természetes biológiai védelmet nyújtva.
Leonardo megelőzte a korát
Egyedülálló, hogy Leonardo már akkor felismerte a természet és az emberi beavatkozás közötti összefüggést, amikor a faipari újítások még gyerekcipőben jártak. Nemcsak a fa mechanikai tulajdonságai érdekelték, hanem az is, miként lehet a természetes folyamatokat emberi beavatkozással tökéletesíteni – pontosan az a gondolat, amit ma bioarchitektúraként ismerünk. Leonardo munkássága ma is útmutató lehet az építészet és a fenntarthatóság keresztútján.
