Kozmikus energia a föld alatti élethez
A kutatók rámutattak, hogy olyan jégbe zárt, illetve felszín alatti tengereket rejtő égitesteken, mint a Mars, a Jupiter holdja, az Európa (Europa), valamint a Szaturnusz holdja, az Enceladus (Enceladus), a kozmikus sugarak energiája mélyen a felszín alá hatolhat. Ezek a rendkívül gyors, nagy energiájú részecskék, amelyeket főként csillagok és szupernóvák bocsátanak ki, az ilyen égitestek vékonyabb légkörén gond nélkül átjutnak. Így akár több centiméter mélységben is képesek a vizet molekuláira bontani, szabad elektronokat felszabadítva – ezt a folyamatot elektrolízisnek hívják. Ezzel a reakcióval elvileg annyi energia keletkezhet, amely már képes lehet biológiai folyamatokat elindítani – akár az élet csírájának is elegendő.
Az Enceladus vezet a földönkívüli esélyekben
A szimulációk alapján az Enceladus tartogatja a legnagyobb esélyt a földönkívüli élet számára, ezt követi a Mars, majd az Európa (Europa). Ezeken az égitesteken folyékony vízből akár több százmilliárd liter is rejtőzhet a jégpáncél alatt. Nem véletlen, hogy a kutatók és az űrszondák – köztük a hamarosan az Európához induló Europa Clipper – egyre nagyobb figyelemmel kísérik ezeket a helyeket. Ez a felismerés új perspektívát nyit az asztrobiológia számára: nemcsak a meleg, fényes helyeket érdemes vizsgálni, hanem a sötét, hideg világokat is, ha van bennük egy kevés víz – és jelen van a kozmikus sugárzás.
