Növényekre specializálódott óriás
A kkp kizárólag növényevő, étrendje az évszakokkal változik: gyökerek, gyümölcsök, magvak, levélrügyek, fiatal hajtások, gombák és moha is szerepelnek benne. Színpompás, foltos smaragdzöld tollazata kiváló álcát nyújt a lombos erdőkben, veszély esetén teljesen mozdulatlanul megdermed. A hímek tollazatának jellegzetes szaga van, a tudósok szerint édes-mézes illatú – feltehetően ez is szerepet játszik a párzási sikerben.
Éjszakai élet, különleges udvarlással
A nevük is ezt jelenti: éjszakai papagáj (a maori nyelvben). A kkp az egyetlen papagáj a világon, amely úgynevezett lek viselkedést mutat: a hímek a talajba sekély gödröket vájnak, majd egész éjjel furcsa hangokat adnak ki, mély, tuba-szerű búgással és éles csilingeléssel hívogatják a tojókat – akár 8 órán keresztül, heteken át. Előfordult már, hogy a figyelem hiánya miatt más tárgyak (például egy kalap) is az udvarlás célpontjai lettek – erről Douglas Adams is írt könyvében (Az utolsó esély, hogy lássuk – Last Chance to See).
Kritikus helyzetből mentették meg
A kkp populációja a polinézek, majd az európaiak érkezésekor drámaian lecsökkent – az erdőirtás és a behurcolt ragadozók, például a patkányok, macskák és menyétek a kihalás szélére sodorták őket. A 20. századra szinte teljesen eltűntek, ám a hetvenes években természetvédők felfedeztek egy mintegy 200 egyedből álló kolóniát. Azóta hatalmas erőfeszítéseket tettek a populáció védelméért: biztonságos, ragadozómentes szigetekre költöztették őket. Jelenleg 242 példány él szabadon, és továbbra is kritikusan veszélyeztetett fajként tartják számon. A kkp csak 2-4 évente költ, amikor a helyi rimu fa bogyói bőségesen teremnek; ezekből szerzi a szükséges kalciumot és D-vitamint az egészséges tojásokhoz és utódokhoz.
