
Még világosabb éjszakák? A tükrök működése és tervezett mérete
A Reflect Orbital első lépésként a 2026 elejére tervezett EARENDIL–1 nevű tesztszatellitához kérte meg az FCC (Szövetségi Kommunikációs Bizottság) jóváhagyását. Ha minden engedély megvan, és a kísérlet sikeres, 2030-ra már 4000 tükör is keringhet a Föld körül. Ezek közül az első egy 18 méter széles, négyzet alakú reflektort húzna ki magából, amellyel egyszerre akár 5 km átmérőjű területet világíthatna meg – négyszer olyan fényesen, mint telihold esetén. A jövőbeli tükrök 54 méteresek is lehetnek, ezzel még nagyobb és intenzívebb fényfoltokat hozva létre bolygónkon.
A cég szerint a fényszennyezést úgy minimalizálná, hogy a tükröket csak használat közben fordítanák a Föld felé, máskor elfordítanák azokat. Mégis, a tudományos közösség ebben nem bízik, különösen, ha ilyen mennyiségű, mesterségesen előállított fényről van szó.
Ugyanakkor: fizika vs. megvalósítás
A koncepció mögött álló fizika alapvetően helyes: a tükör a bolygónk világos oldaláról a sötét oldalára veri vissza a napfényt, így elméletileg napkelte után és napnyugta előtt világossá tehet bizonyos területeket. Korábban Oroszország hasonló céllal próbálkozott (Znamja-műholdak, 1993 és 1999), ám a megvalósítás túl bonyolultnak bizonyult, és a szatellitek elégtek a légkörben.
A gigatükrök használhatóságával kapcsolatos kételyek szerint kizárt, hogy ezek elegendő extra napenergiát juttathatnának például napelemparkokba: a mesterséges fény még a napközbeni fény ezredrésze sem lenne, és egyetlen reflektor csak néhány percig tudná folyamatosan ugyanazt a pontot megvilágítani. Ez a gyakorlatban sehol sem versenyképes alternatíva a hagyományos, főként jóval olcsóbb megújuló energiaforrásokkal szemben.
Elvakítva: fényszennyezés, veszélyek az égre nézve
A csillagászok legnagyobb félelme, hogy egy egész tükörflotta végzetesen befolyásolná a csillagvizsgálatot. Míg a mostani, véletlenszerűen visszavert fény (például a Starlink-műholdaké) is problémát jelent már, a Reflect Orbital szándékosan generálna fényt. Ez a sötét égbolt végét jelentheti: ezer új, pontszerű, mozgó fényforrás tűnne fel, amelyek között a természetes csillagok szinte eltűnnének. Egy-egy, reflektorral megvilágított foltról nézve szinte lehetetlen lenne más csillagot észrevenni, a fény pedig könnyedén elvakíthatná a teleszkóppal dolgozó amatőr és profi csillagászokat, és különösen veszélyes lehet a repülőgép-pilóták számára is.
A hirtelen, váratlanul felvillanó fények nemcsak az embereket, hanem az élővilágot is komoly veszélynek teszik ki: tudományosan bizonyított, hogy a mesterséges fényszennyezés összezavarhatja a növények és állatok biológiai ciklusait, és az emberi alvásminőséget is rontja.
Káosz mindenhol: törmelék, ütközések, felelőtlenség
A hatalmas tükrök az űrben nemcsak fényükkel, hanem fizikai jelenlétükkel is veszélyt jelentenének: a mikrometeorok és a világűrben keringő törmelék miatt hamar sérültté válhatnak, irányításukat elveszíthetik. Egy kidőlő tükör a NASA 2024-es napelemes vitorlájához hasonlóan akár felvillanva, pörögve száguldozhat az égen, amíg el nem pusztul.
Az egyre növekvő műholdas forgalmat már így is nehéz követni – ezen felül a tükrök visszatérése a Föld légkörébe további szennyezési és biztonsági gondokat okozhat. Bár a Reflect Orbital későbbre ígért környezeti hatásvizsgálatot, az első teszt előtt ebben kevesen bíznak.
Összefoglalásként
A Reflect Orbital ambiciózus, de rendkívül veszélyes tükörkísérlete gyökeresen átalakíthatná a Föld éjszakai arcát. Az emberi kíváncsiság és a technológiai innováció csábító lehet, de jelen esetben minden jel arra utal: a csillagos égbolt sorsa múlhat rajta, ha egyetlen cég pénzügyi érdekből átverekszi magát a hatósági útvesztőn. A világ csillagászai és környezetvédői joggal aggódnak: az éjszaka, ez a törékeny, közös kincs, veszélybe került.
