Földi távcsövekkel vadásztak a nyomokra
A bangalore-i Indiai Asztrofizikai Intézet kutatói, Deepak Eappachen vezetésével, a földi GROWTH-India Távcsővel, valamint a Himalayan Chandra Távcsővel vizsgálták tovább a jelenséget. Rádióhullámú tartományban is megfigyelték az átmeneti forrást 10 és 6 GHz-en, és 232, illetve 207 Jy fluxussal detektálták. Spektroszkópiai mérésekkel megállapították, hogy az EP241107a vöröseltolódása 0,457, vagyis fényének forrása nagyon távol, extragalaktikus környezetben található.
Nem szupernóva – valami titokzatosabb
A kitörés röntgenluminozitása 3,4×10¹⁶ erg/s (a 0,5–4 keV tartományban), ami lényegesen meghaladja a megszokott szupernóva-kitörések értékeit. Körülbelül 60 perccel az észlelés után egy gyorsan halványuló utófény is feltűnt a röntgentartományban. Az átmeneti forrást befogadó galaxis csillagtömege nagyjából 2 milliárd naptömeg, a csillagkeletkezési ráta pedig évi 0,6 új csillag.
Az EP241107a egy halvány gammakitörés
A fényesség- és rádióadatok elemzése után a kutatók úgy találták, hogy az EP241107a mindenben hasonlít a gammakitörések (GRB) utófényéhez, bár gammasugárzás nem volt észlelhető. Ez alapján a forrás valószínűleg egy, a megszokottnál halványabb, de ugyanúgy extragalaktikus eredetű gammakitörés volt. Az EP241107a eredetének pontosabb feltárása a jövő asztrofizikai kutatásának izgalmas kérdése marad.
