
Bejelentkezés és az első akadályok
Az app letöltése után két opció fogad: Csatlakozz most vagy Bejelentkezés. Feltűnő, hogy nem kínálnak közösségimédiás belépést, pedig felhasználói körük alapján simán elvárható lenne a Facebook-login. Ország- és nemválasztás után jelezheted, nő, férfi vagy nembináris vagy-e. Bár hangsúlyozzák, hogy a nemedet bármikor módosíthatod, gyorsan rájössz, hogy egyszerre csak egy nemet kereshetsz. Ez eléggé leszűkíti azok lehetőségeit, akik több nem iránt is érdeklődnek, például a biszexuálisokét.
A következő lépésben megadhatod, hogy komoly kapcsolatra, laza ismerkedésre vagy csak nézelődni szeretnél — majd rögtön egy óriási adatkezelési tájékoztató ugrik fel. Szerencsére még akkor is továbbjutsz, ha nem fogadsz el mindent. A tényleges regisztráció csak most következik: e-maillel, Apple- vagy Google-fiókkal léphetsz be az app mélyére.
Mendelssohn-féle teszt: A hírhedt kérdőív
A későbbiekben jön az, ami miatt mindenki fúj a szolgáltatásra: egy végtelennek tűnő, személyiségtesztbe oltott kérdőív. Az első oldal még csak bemelegítés, de utána gyorsan 15%-nál találod magad a kérdések rengetegében. Olyanokat firtatnak, mint hol élnél legszívesebben, miért akarsz kapcsolatot, miért vagy éppen szingli (némi pimaszsággal), sőt: azt is, hogy szívesebben aludnál-e egy ágyban vagy külön helyiségben a pároddal.
Ha egyszer rányomsz egy válaszra, onnantól nincs visszaút: nem tudsz visszalépni és javítani. A kérdéssor után jön az érdeklődési körök feltérképezése — csak választani lehet, elmagyarázni nem. Sportolni nem muszáj, de hangszeres tudásodat már annál inkább szeretnék megtudni, viszont azt nem kérdezik, hogy konkrétan milyen hangszeren játszol.
Akit nem tántorítanak el a kérdések, az ezután képekkel illusztrált szimpátiateszten vesz részt: két forma közül kell választani, aztán virágokról, házakról és tájakról döntesz, melyik jön be jobban. Hirtelen kérdéseket kapsz a klímaváltozásról, a házasság intézményéről vagy arról, mennyire számít nálad a „szex eladóképessége” — ezek néha furcsa sorrendben követik egymást.
Még több adat, még több részlet
A végeláthatatlan kérdőív végeztével jönnek az unalmas, de kötelező személyes adatok: teljes név, születési dátum, foglalkozás, magasság (inch helyett centiben: például 180 cm), képzettség, éves jövedelem (USD-ből átszámolva kb. 5 millió HUF fölött már „magas” kategória), gyerekek száma, vallás, etnikum. Csak egyetlen családi állapotot választhatsz: nőtlen/hajadon, külön élő, elvált vagy özvegy. A poliamoriát kedvelők számára egyértelműen nem ideális platform.
Ezután két rövid bemutatkozó kérdésre kell válaszolni, maximum 500 karakterben, majd jöhet a fotó — vagy épp nem. Ugyanis a fényképfeltöltést teljesen átugorhatod, csak egy udvarias üzenet figyelmeztet, hogy „így kevésbé fogsz kitűnni”. Elég furcsa, hogy egy ilyen komolyan vett platform lehetőséget ad anonim, arctalan regisztrációra.
Amint továbbhaladsz, már fel is ajánlják az „Üdvözlő ajándékot”: 50 százalékos kedvezményt a prémium csomagokra. Vigyázz! Ha továbblépsz, már fizetési adatokat kérnek — de a Vissza gombbal visszajuthatsz az ingyenes verzióhoz is.
Mennyibe kerül az eharmony?
Azért senkit se érjen meglepetésként: az ingyenes verzió gyakorlatilag semmire sem jó, a fizetett előfizetésre folyamatosan rá akarnak venni. Ráadásul az Australian Competition and Consumer Commission már többször rájuk is szólt az önkényes automatikus hosszabbítások miatt.
A magyar forintra átszámolva nagyjából a következő árakra számíthatsz:
– Premium light: 14,90 USD/hó ≈ 5 300 HUF/hó (korlátozott üzenetváltás, 15 partner, 1 kép profilhoz)
– Premium plus: 16,90 USD/hó ≈ 6 000 HUF/hó (30 partner, minden kép, ki nézett meg)
– Premium unlimited: 18,90 USD/hó ≈ 6 700 HUF/hó (korlátlan minden, új tagok szűrése)
Párosítás és első tapasztalatok a kapcsolatokkal
A későbbiekben végre elkezdődik a „matchmaking”: három profilt kapsz, akikről elméletileg azt gondolják, hozzád illenek. A fotókat viszont egyből elhomályosítva láthatod, a képnézés és a kapcsolatfelvétel is azonnal fizetős falba ütközik. Ráadásul a közeli jelöltek helyett tőled több mint két órányira élő emberek jönnek fel, köztük olykor jóval fiatalabbak is.
Ha továbbmész, egy végtelennek tűnő hírfolyamba kerülsz, ahol mindent egy nagy, narancssárga, előfizetésre buzdító banner ural, és folyton a prémium vásárlására próbálnak rávenni.
Megéri az eharmony?
Ebből adódóan talán nem meglepő a válasz: csak annak éri meg, aki nagyon komolyan gondolja a párkeresést, hajlandó vagy tud fizetni, és szívesen megad szinte minden adatot magáról. Az óriási kérdőív valóban leszűri a komolytalanokat, de szinte állásinterjúszerű élményt nyújt. Ha igazi Charlotte York vagy a Szex és New Yorkból (Sex and the City), New Yorkban élsz, van pénzed, és boldogan házasodnál, számodra talán ez a legjobb választás.
Aki viszont nem akar prémiumot venni, csak lazán ismerkedne, vagy nem tűri az adatgyűjtést, nyugodtan felejtse el az eharmony letöltését: vannak ennél barátságosabb, modernebb, kevesebb kompromisszummal járó alternatívák is.
