A késlekedés ára: századokra szóló hőhullámok
A nettó zéró kibocsátásig vezető út újabb és újabb halogatása bebetonozza a növekvő hőség rémképét. Ausztrál kutatók szuperszámítógépeken modellezték, hogyan változnak a hőhullámok különböző nettó zéró céldátumok mellett 2030 és 2060 között. A számítások szerint minden elvesztegetett öt évvel nő a szélsőséges, eddig szinte példátlan hőhullámok előfordulásának valószínűsége. A legsúlyosabban az egyenlítő menti államok érintettek: ha csak 2050 körül sikerül elérni a nettó zérót, akár minden évben újabb rekordokat dönthetnek a hőhullámok.
A globális felmelegedés következményei évszázadokig velünk maradnak
A kutatók szerint nemcsak hogy lassabban javulnának a feltételek, mint gondolnánk, de bizonyos helyeken soha nem tér vissza a klíma az iparosodás előtti állapotokhoz – még ezer év múlva sem. A déli féltekén például az óceánok melegedése generációkon át fokozza majd a hőhullámokat. Ráadásul minél később valósul meg a nettó zéró kibocsátás, annál inkább romlanak a kilátások: a hőhullámok súlyossága is tovább nőhet az idő előrehaladtával.
Radikális alkalmazkodásra lesz szükség
A kutatók hangsúlyozzák: illúzió, hogy a nettó zéró kibocsátás után magától enyhülne a klíma. Ehelyett teljesen új közegészségügyi, lakhatási és infrastrukturális megoldások kellenek. Hatalmas különbség lesz a szükséges erőforrásokban, ha 2040-re sikerül elérni a célt, vagy csak 2050 után – az alkalmazkodás évszázadokig tartó feladat lesz. Az emberiség csak gyors és határozott lépésekkel csökkentheti a hőhullámok kockázatát, ezért minden év számít.
