Kezdetek az opioidválság előtt
Az 1980-as évek és a 2000-es évek között az Egyesült Államokban radikálisan csökkent a vallási szervezetekhez csatlakozók száma, különösen a középkorú, fehér, alacsonyabb végzettségűek körében. Ezzel párhuzamosan ebben a társadalmi csoportban ugrott meg leginkább a kétségbeesésből eredő halálozás. Mindez túlmutat a megszokotton: a reménytelenségből fakadó halálesetek görbéje már azelőtt is felfelé ívelt, hogy az OxyContin és más erős opioid gyógyszerek elárasztották volna az országot.
Konkrétabban: Adatok és társadalmi háttér
A kutatók a General Social Survey és a Centers for Disease Control and Prevention adatait vetették össze, így tárult fel, hogy a templomba járás visszaesése összefügg az emelkedő halálozási tendenciával – sőt, ez a jelenség mind nemek, mind vidéki és városi lakók tekintetében általánosnak bizonyult. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a csökkenő egyházi részvétel döntően a kevésbé iskolázott, középkorú fehér amerikaiakat érintette – ugyanazokat, akik körében a legmeredekebb volt a kétségbeeséshez köthető halálozások emelkedése.
Blue laws és a gyülekezeti részvétel csökkenése
Az elemzés külön kitér arra, hogy az úgynevezett „blue laws” (vasárnapi nyitvatartási tilalmak) eltörlése jelentősen visszavetette a templomba járást: 1985-ben Minnesota, Dél-Karolina és Texas egyszerre oldotta fel ezeket a szabályokat, és ezekben az államokban 5–10 százalékponttal esett vissza a heti istentiszteleteken résztvevők aránya. A változást követő években ugyanezekben az államokban is megfigyelhető volt a halálozás emelkedése.
Miért számít az egyház?
A szakértők szerint a vallási közösségek nem pusztán társas kapcsolatokat teremtenek: identitást, az élet értelmének érzését, a közösségi összetartozás tudatát is adják – ezek pótlása más közösségi formákkal jószerével lehetetlen. Az eredmények alapján az általános társas kapcsolatok leépülése nem magyarázza teljesen a halálozások növekedését. Fontos különbség, hogy a kutatók nem találtak hasonló mértékű visszaesést más típusú szociális tevékenységekben ebben az időszakban.
Lehet-e visszafordítani a folyamatot?
Az újabb kutatás nem túl derűlátó. Ennek megfelelően hiányoznak a jelek, hogy nőne a közösségi részvétel, vagy új, életet mentő kapcsolatok alakulnának ki világi csoportokban. Az MI és a közösségi média térnyerése azt eredményezi, hogy tovább csökken az a közösségi támogatás, amit a hitközségek régen biztosítottak. Konkrétabban: nincs alternatíva, amely átvehetné ezt a szerepet, miközben a középkorú, kevésbé iskolázott fehér amerikaiak halálozása tovább emelkedik.
