Az egyetemek ontják a doktorokat – de minek?

Doktori túlkínálat

Az OECD 38 tagországában 1998 és 2017 között csaknem megduplázódott az új doktori diplomások száma, és azóta is emelkedik, noha például Ausztráliában és Brazíliában enyhe visszaesés tapasztalható a magas megélhetési költségek és alacsony ösztöndíjak miatt. Kínában 2013-ban még 300 000, 2023-ra már több mint 600 000 hallgató vett részt doktori képzésben. A növekedés mögött több tényező áll: egyre többen rendelkeznek alap- és mesterfokozattal, valamint általános elvárássá vált, hogy a felsőfokú végzettség gazdasági és társadalmi előnyt jelent.

Munkahelyek: túl kevés, túl későn

Az akadémiai állások száma azonban nem tud lépést tartani a doktoranduszok növekvő létszámával. A legtöbben akadémiai karriert terveznek, így óriási harc folyik minden egyes egyetemi vagy kutatói álláshelyért. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államokban, Ausztráliában és az Egyesült Királyságban mára általánossá vált, hogy a doktorik többsége nem akadémiai pályán helyezkedik el. Egy 2023-as brit kutatás szerint a PhD-sek több mint kétharmada már nem egyetemeken dolgozik.

Diploma és valóság

Sokan olyan munkákat vállalnak, amelyek nem kötődnek közvetlenül a kutatáshoz, vagy akár a tanult szakterülethez sem. Dél-Afrikában például a 2020-ban végzett több mint 6000 doktorandusz közül jelentős rész olyan pozícióban dolgozik, amelyhez nem szükséges PhD-fokozat, így gyakran túlképzettnek és alulértékeltnek érzik magukat. Mégis, a brit felmérésből kiderül: a doktori végzettségűek 90%-a alapvetően elégedett a karrierjével, különösen azok, akik a természettudományok vagy technológia területén, kutatáshoz kapcsolódó munkakörben helyezkednek el. A társadalomtudományok, művészetek és bölcsészettudományok doktori végzettségűi jóval kevesebb kutatói lehetőséget találnak.

2025, adrienne, www.nature.com alapján