Az egyensúly megbomlott: drámai a Föld energiaháztartása

Az egyensúly megbomlott: drámai a Föld energiaháztartása
A hőmérsékletmérés mellett létezik egy sokkal érzékenyebb módszer is az éghajlatváltozás követésére: megfigyelni, mennyi hő áramlik be a Föld légkörébe, illetve mennyi távozik onnan. Ez az úgynevezett energiaegyensúly, amely az elmúlt 20 évben több mint kétszeresére borult fel. Amíg a 2000-es évek közepén az energiaegyensúly-zavar átlagosan 0,7 W/m² volt, mostanra ez már körülbelül 1,3 W/m²-re nőtt – vagyis a bolygó felszínén felhalmozódó többletenergia mennyisége megduplázódott.

Hogyan alakul a Föld energiaháztartása?

A Föld energiaháztartása egy bankszámlához hasonlít: energia érkezik, energia távozik. A Nap sugárzása hatalmas mennyiségű energiát juttat a Földre, amelyet a légkörben található üvegházhatású gázok egy része bent tart. A szén, olaj és földgáz égetése közel 2,5 billió kilogramm szén-dioxidot és más üvegházhatású gázt juttatott a légkörbe, így egyre több hő marad benn, amely nem tud kisugározni az űrbe. Ez a plusz energia csak igen kis részben melegíti a talajt vagy olvasztja a jeget, a túlnyomó többség – nagyjából 90 százaléka – azonban az óceánokban köt ki, kihasználva azok hatalmas hőkapacitását.

A múlt század elejéig a Föld felszíni hőmérséklete kb. 14°C volt. Az energiaegyensúly felborulása miatt mára a globális átlaghőmérséklet 1,2°C-kal emelkedett.

A mérésektől a modellekig

A kutatók kétféleképpen követik az energiaegyensúlyt: egyrészt közvetlenül mérik a Napból érkező és az űrbe távozó energiát műholdas radiométerekkel (amelyeket az 1980-as évektől használnak), másrészt az óceánok és a légkör felmelegedését figyelik több ezer érzékelő segítségével. Ez a két módszer egyértelműen bizonyítja: a felborulás üteme sokkal gyorsabb, mint azt a legkorszerűbb éghajlati modellek előrejelezték.

A valóságban bekövetkezett változásokat a modellek többnyire ennél jóval alacsonyabb mértékre jósolták.

Mi áll a gyors változás mögött?

A tudósok még nem teljesen értik a folyamat okait, de a felhők viselkedését kulcsfontosságúnak tartják. Bár a felhők összességében hűtik a bolygót, a nagyon fényvisszaverő, fehér felhők területe csökken, míg a kusza, kevésbé fényvisszaverők területe nő. Az ok nem világos, de felmerült: 2020 után a hajózási üzemanyagok tisztítása miatt csökkent a felhők fényvisszaverő képessége – ám a változás már korábban elkezdődött.

Természetes ingadozások, például az El Niño, szintén közrejátszhatnak, de a klímaváltozás miatti felhőváltozások sem zárhatók ki.


Súlyos következmények jöhetnek

Az adatok alapján az extrém forró évek inkább egy hosszú távú trend előjelei: gyakoribb, erősebb hőhullámok, aszályok, extrém esőzések, sőt tengerfelszíni hőhullámok is várhatók. Az energiaegyensúly változását pontosabban visszaadó klímamodellek mind nagyobb, akár két–négy fokos felmelegedést vetítenek előre, ha nem sikerül gyorsan visszafogni a kibocsátásokat.

Még mindig nem tudni teljes bizonyossággal, hogy valóban emiatt haladunk-e a gyors felmelegedés útján, vagy vannak-e még ismeretlen tényezők.

Műholdak: az utolsó figyelmeztetés

A megoldás a fosszilis energiaforrások égetésének teljes leállítása, az erdőirtás és a nagyipari kibocsátások visszafogása lenne. Ehhez azonban folyamatos, pontos megfigyelés szükséges, ebben pedig a műholdak a leghatékonyabbak: ezek jóval korábban megmutatják a bolygó energiaháztartásának átrendeződését, mint a felszíni mérések.

Ezért is különösen aggasztó, hogy az Egyesült Államokban drasztikusan visszavágták a műholdas klímamonitoring finanszírozását. Az energiaelszámolás figyelmen kívül hagyása végzetes hibához vezethet.

2025, adminboss, phys.org alapján



Legfrissebb posztok