Megalapozott kutatások és módszerek
A kutatás alapja több év terepmunkája és kiterjedt régészeti leletek elemzése. A Kárpát-medence az egyik legalkalmasabb terep, mivel itt közvetlenül végigkövethető, hogyan terjedt át a földművelés a Közel-Keletről, Anatólián és a Balkánon keresztül Közép-Európába. Az egyenlőtlenség mérésére leginkább a házak méretét vizsgálták, mivel ezek jól tükrözik az elveszíthetetlen, örökölhető vagyon nagyságát.
Az egyenlőtlenség nem növekedett automatikusan
Meglepő eredmények születtek: a házméretek eloszlása alapján az egyenlőtlenségek szintje nem emelkedett jelentősen a korai neolitikumtól egészen a bronzkorig, vagyis nagyjából ötezer éven át. További adatok szerint a települések mérete, az együttműködés mértéke a védelmi árkok ásásánál és egyéb közös projekteknél is növekedett, de a megfigyelt társadalmak csak a késő bronzkorban – Kr. e. 1400 körül – kezdtek érezhetően eltérni vagyonban egymástól.
Változó életformák és közösségi döntések
A neolitikum hosszú életű falusi közösségeit a bronzkori hatalmas, erődített települések váltották fel, ám ezekben rövidebb ideig éltek az emberek. Ennek hátterében valószínűleg az állt, hogy amikor az emberek látták az alakulóban lévő hierarchiákat, hajlamosak voltak továbbállni – elköltözve elkerülték, hogy a vezetők rájuk kényszerítsék akaratukat. A részletes régészeti adatok tehát nem igazolják, hogy a földművelés bevezetése szükségszerűen növekvő társadalmi egyenlőtlenséghez vezetett volna.
Nincsen automatikus társadalmi szakadék
Egyetlen régió részletes vizsgálata megerősítette a globális tanulmányok eredményeit is: nem elkerülhetetlen az egyenlőtlenségek kialakulása ott, ahol új gazdálkodási rendszerek jelennek meg. A tudomány számára mindenképpen további, jól dokumentált régiók hasonló vizsgálata hozhatja meg a végső választ a társadalmi különbségek eredetére.
