Gravitációs lencse és plazma: kozmikus erőpróba
A pulzár fényének speciális mintázata régóta gondolkodóba ejti a tudósokat. A legtöbb pulzár folyamatos, széles spektrumú rádióhullámokat bocsát ki, ám a Rák-köd pulzárjának jeleit tökéletesen elvágó sötét és világos sávok váltják egymást. Medvedev csillagász szerint ennek oka egyrészt a csillagot körülvevő forró, elektromosan töltött plazma, másrészt a pulzár elképesztően erős gravitációja. A plazma szétteríti, a gravitáció pedig egyes helyeken fókuszálja a fényt – emiatt jönnek létre ezek a különös „zebracsíkok”.
Az utolsó hiányzó láncszem: a gravitáció szerepe
Medvedev elmélete már korábban közelebb vitt a megoldáshoz: bemutatta, hogy a pulzár plazmája úgy viselkedik, mint egy szórólencse, amely szétteríti a rádióhullámokat. A megfigyelt éles kontrasztokat azonban csak akkor sikerült pontosan visszaadni, amikor a képletbe az Einstein-féle gravitációs elméletet is beemelte. Itt ugyanis a gravitáció ellentétes hatású, azaz fókuszáló lencseként működik. Ha a két hatást összevetjük, bizonyos szögeknél éppen úgy kompenzálják egymást, hogy csak meghatározott helyeken jut fény a detektorhoz: ezért látjuk a sötét és világos sávokat.
Interferenciamintázat rajzolja a zebracsíkokat
A rádióhullámok a plazmán és a gravitáción áthaladva két fő úton érhetik el a megfigyelőt. Amikor ezek a hullámok fázisban találkoznak, erősítik egymást, és fényes sávot adnak; amikor viszont fázisuk ellentétes, kioltják egymást, így alakul ki a teljes sötétség. Ennek a hulláminterferencia-jelenségnek köszönhető a zebramintázat, amely minden más ismert pulzárral szemben teljesen egyedivé teszi a Rák-köd pulzárját.
Új eszköz a neutroncsillagok kutatására
A Medvedev által kidolgozott modell lehetővé teheti, hogy a kutatók sokkal pontosabban tanulmányozzák a forgó gravitációs rendszereket és magukat a pulzárokat is, amelyekről eddig viszonylag keveset tudtunk. Bár némi finomhangolásra még szükség lehet – például a pulzár forgásának beépítésére a modellbe –, a különös zebracsíkok magyarázata új ajtókat nyithat meg a neutroncsillagok szerkezetének és környezetének feltérképezésében. A gravitációs hatások pontosabb mérése révén akár az is kiderülhet, hogyan oszlik el az anyag a pulzárokban, és mi rejlik belső szerkezetükben.
