Az ausztrál lucernát tizedelő levéltetvek rejtett genetikai titkai

A levéltetvek régóta keserítik meg a kiskerttulajdonosok és a gazdálkodók életét. Ezek az apró kártevők nemcsak a növények nedvét szívják ki, hanem káros baktériumokat és toxikus anyagokat is terjesztenek, amelyek betegségeket okoznak a növényekben. Emiatt a levéltetvek elleni védekezés mind az otthoni, mind a mezőgazdasági termesztésben szinte elképzelhetetlen vegyszeres irtás nélkül. Ennek ellenére egyre gyakoribb jelenség, hogy a levéltetvek ellenállóvá válnak a rovarölő szerekkel szemben — főleg Ausztráliában okoz ez óriási problémát, ahol az élelmiszerbiztonság is veszélybe kerülhet.

Gyors tanulás, még gyorsabb terjedés

A rezisztencia genetikai mutációk útján jön létre: egy-egy véletlenszerű mutáció segíthet túlélni a mérgező vegyszereket. Az ellenálló levéltetvek megbirkóznak a rovarölő szerekkel, és mivel Ausztrália levéltetűi klónozással szaporodnak, a rezisztens utódok minden tulajdonságot örökölnek az anyától. Emiatt a rezisztencia gyorsan elterjedhet — mintha egy science fiction filmből léptek volna elő —, így tudják kiszorítani a többi populációt.

Ausztrália új ellensége: a kékzöld levéltetű (bluegreen aphid)

Az ausztrál állattartók számára a kékzöld levéltetű különösen nagy gond, mivel a lucernán (alfalfa) élősködik, amely a haszonállatok fő takarmánynövénye. A levéltetvek pusztítása miatt romlik a takarmány minősége, és kevesebb mag képződik, ráadásul az utóbbi években több területen is sikertelennek bizonyult a meglévő rovarölő szerek használata. Lényeges szempont, hogy ilyen mértékű rezisztenciát korábban sehol máshol nem tapasztaltak.

A rezisztencia kulcsa: egyetlen gén

A szakértők genetikai vizsgálatok során feltérképezték a kékzöld levéltetű teljes genetikai állományát (genomját). Ebből derült ki, hogy egy E4-like esterase nevű géncsoport jelentős szerepet játszik a rovarölő szerekkel szembeni védekezésben: a rezisztens példányok akár kétszázszor annyi ilyen enzimet termelnek, mint a fogékony példányok. Ennek következtében képesek hatékonyan lebontani a rovarölő szereket.

Az eredményeket kísérlettel is alátámasztották: a génnel módosított muslicákban is megjelent a szerrezisztencia. Ezt követően országos vizsgálatokkal kimutatták, hogy a mutáció Dél-Ausztráliától Új-Dél-Walesig gyorsan terjed — ott, ahol az ország lucernatermesztésének zöme zajlik.

Új irányok a védekezésben

Lényeges szempont, hogy a felfedezett E4-like esterase gén nemcsak egy, hanem többféle rovarölő szer ellen nyújt védelmet. Bár új szerek ideiglenesen megoldást adhatnak, senki sem tudja, meddig bírják majd a lucernatermesztők a rovarok újabb mutációit. Emiatt hatékonyabb megközelítés lenne a biológiai védekezés, például a természetes ellenségek alkalmazása. Ezekkel a módszerekkel csökkenthető a kémiai nyomás, lassítható a rezisztencia kialakulása, és hosszabb távon is biztosítható az egészséges termés.

2025, adminboss, phys.org alapján

Share on Social Media