120 év titkai tárultak fel
Montenegro, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem kutatója több mint 120 évnyi fényképes és megfigyelési anyagot vizsgált. Ezeket összevetették a legmodernebb genetikai elemzésekkel, amelyekből kiderült: a gombos és a sima változat DNS-e szinte teljesen azonos, függetlenül attól, hogy melyik földrajzi területen élnek. Az eredmények azt mutatják, hogy a sima felszínű medúzák mintha nem tudnának elhagyni a hideg arktikus vizeket, míg gombos társaik szabadon vándorolnak.
Láthatatlan akadály: biológiai rejtély
Minden jel arra utal, hogy nem kézzelfogható, fizikai akadály, hanem biológiai vagy földrajzi tényező – egy úgynevezett biogeográfiai gát választja el a két alfajt. Ez a láthatatlan akadály valahol az Észak-atlanti-áramlásban húzódik, amely a Golf-áramból ágazik le. Nem bizonyított, hogy maga az áramlat az akadály, de elképzelhető, hogy olyan ragadozók élnek ott, amelyek ellen a sima medúzák védtelenek, ellentétben gombos rokonaikkal. Az is talány, hogy a gomb pontosan hogyan segíti túlélésüket.
A Bering-szoros mint természetes határ
A Csendes-óceán felé nincs szükség mesterséges korlátra: itt a mindössze 50 méter mély Bering-szoros eleve útját állja a valódi mélyvízi élőlényeknek, így a medúzák mozgása ezen az útvonalon lehetetlen.
Új felismerések a tengeri élővilágról
Az Észak-atlanti-áramláshoz kötődő, eddig ismeretlen akadály felfedezése új fényt vet a tengeri evolúció és élőlényterjedés rejtélyeire. Hogy egyetlen génállományon belül is ilyen feltűnő formai eltérések és területi különbségek létrejöhetnek, az további kutatást igényel – főleg, ha a medúzák és más zselés tengeri élőlények mai sokféleségét akarjuk igazán megérteni.
