Az ember hibája
A PHS tulajdonképpen ember okozta probléma. Az árpa háziasítása során az volt a cél, hogy a növény magjai röviddel vetés után csírázzanak, ezért tudatosan olyan változatokat választottak ki, amelyek kevesebbet pihennek (alacsonyabb a természetes magnyugalom). Így a gazdák akár két termést is arathattak egy évben, viszont ennek ára van: ha aratás előtt csapadékos, kedvező időjárás jön, a kalászban lévő magok egyszerre elindulhatnak csírázni.
A titokzatos MKK3 gén
A probléma gyökereit kutatva dán kutatók több mint 1000 árpaféle genetikai állományát vizsgálták világszerte. Fő fókuszba egy MKK3 nevű gén került, amelyről már ismert, hogy fontos szerepe van a magnyugalom szabályozásában. Megállapították, hogy a vad árpának egyetlen MKK3 génje van, míg a háziasított változatoknak több. Minél többet hordoz egy növény, annál erősebb lesz a csírázási jel, és annál rövidebb a magnyugalom.
Ősi választások, klímához igazítva
A kutatás arra is rávilágított, hogyan terjedtek el különböző MKK3 génváltozatok a klíma és az emberi igények szerint. Az észak-európai árpatermesztésben a sörfőzés miatt inkább a „gyorsan csírázó” változatokat válogatták ki, míg a csapadékos Kelet-Ázsiában a hosszabb ideig pihenő magokra volt szükség, hogy a növény túlélje az árvizeket és a monszunt.
Új remény a gabonatermesztésnek
A genetikai kutatás eredményei megteremtik a lehetőséget arra, hogy a jövő nemzedékeinek gazdái a környezethez legjobban alkalmazkodó árpafajtákat termesszék, így két célt érve el: nagyobb termésbiztonságot és felkészülést a klímaváltozás kihívásaira.
