Miért bukik el az arcfelismerés a valóságban?
A kritikák középpontjában három fő szempont áll: az értékelések nem veszik figyelembe a bemozdult, eltakart vagy rosszabb minőségű képeket, amelyek napi szinten előfordulnak a köztereken. Továbbá, a tesztadatbázisok túl kicsik, így nagyobb a hibalehetőség, és a minták nem tükrözik a valós társadalmi sokszínűséget. Ennek eredményeként már volt példa téves letartóztatásra is, amikor az MI ártatlan embereket azonosított bűnösként – ezt az Essexi Egyetem (University of Essex) egyik vizsgálata is kimutatta.
Kiemelkedő eredmény? Csak papíron!
Bár az újabb modellek elméletileg 99,95%-os pontossággal dolgoznak, ez az eredmény csalóka: a laboratóriumok steril feltételei sehol sincsenek a mindennapi élet változatos helyzeteihez képest. Egy 2025 májusi Pennsylvaniai Egyetem (University of Pennsylvania) tanulmány szerint a képminőség romlása, az elmosódott vagy ferde arcképek drámaian növelik a téves azonosítás, illetve elutasítás arányát, különösen a kisebbségi csoportok esetében. A kutatók szerint ezek a hibák messze túlmutatnak a hagyományos bűnügyi eszközök, például az ujjlenyomat-azonosítás hibaszázalékán is.
Hiányos szabályozás, rossz tapasztalatok
Az amerikai kormányzati jelentések szerint a rendvédelmi szervek gyakran megfelelő képzés vagy szabályozás nélkül használják a technológiát. Az utasokat sokszor nem tájékoztatják arról, hogy elutasíthatják az MI-alapú arcfelismerést, az elutasítók kétharmada pedig ellenséges bánásmódról számol be. A rendszer visszaélései főként fekete embereket érintenek: az USA-ban legalább hét olyan esetet regisztráltak, ahol ártatlanokat vádoltak meg.
Túl veszélyes a rendőrségnél
Jogvédő szervezetek – például az Electronic Frontier Foundation – szerint az arcfelismerés jelenlegi formájában túl veszélyes, ezért be kellene tiltani a rendőrségi alkalmazását, függetlenül attól, hogy az MI milyen pontossággal dolgozik.
