A “csillagdűnék” birodalma
Az erg ezen része százával rejt különleges, “csillag alakú” homokdűnéket: ezek legalább három gerincvonallal rendelkező, központi csúcsból kiinduló képződmények, amelyek magassága elérheti a 90 métert is. Ilyen dűnék csak ott alakulnak ki, ahol a széljárás gyakran és hirtelen változik, így a homok több irányba is felhalmozódhat.
A sziklás sivatag rejtélyei
A dűnék mellett terül el a Szahara egyik legszárazabb vidéke, ahol a felszín több rétegben egymásra simuló geológiai formációkkal sűrűn borított. A szinte teljesen növénymentes tájat egy nagy, fehér folt szakítja meg, amely egy eltűnt, ősi tó maradványa. A felszínen futó párhuzamos barázdák a sziklákban eonokkal ezelőtti, egyirányú szélformálódás nyomai.
Láthatatlan határvonal
Míg a dűnék Algéria területéhez tartoznak, a kővidék főleg Líbia része. A két ország határa a képen szinte pontosan a homok és a kő találkozásánál, a Ghadames (Ghadames) nevű líbiai település közelében fut, ahol a sivatagi kontraszt szinte vonalzóval húzott határként jelenik meg.
Ősi víz nyomai
Bár a két ökoszisztéma elsőre teljesen különbözőnek tűnik, szorosan összefonódnak egymással. A geológusok szerint a dűnék homokjának nagy részét az ősidők csapadékvizei szállították át a kővidékről egy természetes mélyedésbe, ahol ma az erg terül el. Ez a folyamat akár több millió évig is tarthatott. Az egykori folyómedrek és vízmosások még ma is kivehetők, ahogy a homok visszafolyik a sivatag régi útjaira.
Az erg alatt egy régi folyómeder is húzódik; amikor ritkán eső esik, a víz részben a mélyben található víztározókba szivárog, amelyek néhol lehetővé teszik, hogy vegetáció jelenjen meg a felszínen. Ha ez nem történne meg, a nedvesség egy pillanat alatt eltűnne a perzselő szaharai levegőben.
