Egészen mást vártak a paleontológusok
A most elemzett lelet részletei rávilágítanak, hogyan nézhettek ki a gyíkok ősei. Az eddigi elvárás szerint ezek az állatok részben zsanéros koponyát, nyitott állcsonti ívet és sok kisebb fogat viselhettek a szájpadláson, amelyek lehetővé tették, hogy hatalmasra nyissák szájukat, és megragadják zsákmányukat. Ettől függetlenül a devoni fosszíliában teljesen más kép rajzolódik ki: nincs nyoma szájpadlásfogaknak és koponyazsanéroknek, csak az alsó halántékív hiánya egyezik meg a mai gyíkok és kígyók sajátosságaival.
A részleteket a legmodernebb technológia leplezte le
A miniatűr koponya alig 1,5 centiméter hosszú, így a hagyományos vizsgálati módszerek keveset mutattak: a szinte mikroszkopikus fogak is alig voltak kivehetők. Ekkor következett be a fordulat: két nagy teljesítményű szinkrotronforrás – az európai és a brit sugárforrás – révén teljesen újszerű, nagy felbontású CT-szkenek készültek. Ezek feltárták a hatalmas, háromszög alakú fogakat, amelyek segítségével a kis hüllő kemény kitinpáncélú rovarokat téphetett szét, hasonlóan a mai tuatara életmódjához.
Különleges ősi gyík, amelyet új fajként írtak le
A Devonban talált, kivételesen jó állapotban megőrződött fosszília egyedülálló, eddig sosem látott változatosságot tár fel a lepidoszauruszok evolúciójában. Az állatot a Helsby-homokkőformáció után nevezték el: Agriodontosaurus helsbypetrae, vagyis „helsbyi vadfogú gyík”. Az új faj koponyája jól rávilágít, hogy a tuatara és rokonai egykor sokkal változatosabb és sikeresebb ősi csoport részét képezték, mint azt korábban gondolták.
Vissza a triász időszakba
A lelet 242 millió évvel ezelőtt keletkezett, nem sokkal azelőtt, hogy a dinoszauruszok megjelentek volna. Ekkor a lepidoszauruszok eredeti formáikban még apró rovarevőkként élték túl a földtörténet viharait, majd később további evolúciós hullámokban fejlődtek. Idővel egyesek hajlékony koponyát, mások – mint a kígyók és néhány gyík – mérget fejlesztettek ki, ezzel bővítve túlélési stratégiájukat.
Véletlen felfedezés a devoni parton
A különleges fosszíliát még 2015-ben fedezték fel Devon homokos partján, egy olyan lelőhelyen, amely már 150 éve tartogat meglepetéseket. Bár a lelet első ránézésre jelentéktelennek tűnt, a részletes vizsgálatok után kiderült, hogy gyökeresen új információkkal szolgál a hüllők eredetéről – és ismét emlékeztet rá, mennyi ismeretlen titkot rejtenek még az ősi kőzetek.
