Sok a kérdőjel, kevés a minta
Bár a tudósok gyorsan felismerték a légköri műanyagszennyezés problémáját, óriásiak a bizonytalanságok: a becslések évente 800 tonna és 9 millió tonna közé teszik a légkörbe kerülő műanyag mennyiségét – tehát hatalmas a szórás. Nem tisztázott, hogy inkább szárazföldi forrásokból, például az utakról, vagy inkább tengeri eredetből, például tengeri permetből származnak-e a részecskék. A jelenlegi mérési módszerek eltérőek, kevés a megbízható adat, és a szimulációk túlságosan leegyszerűsítik a folyamatokat, így nem látjuk pontosan, mennyire veszélyesek lehetnek ezek a részecskék az emberekre és az élővilágra.
Cél a hatékony fellépés
A kutatók egy globális, egységes megfigyelőhálózat kialakítását, a légköri modellezés finomítását és a mesterséges intelligencia (MI, artificial intelligence) technológiák bevonását sürgetik. Az MI segíthet a szétszórt adathalmazok összerakásában, rejtett minták felismerésében, de fontos, hogy ehhez minőségi adatokat gyűjtsünk szerte a világon. Mindez együtt átfogó választ adhat a műanyagszennyezés jelenlegi, gyorsan terjedő veszélyére, és alapot teremthet hatékonyabb nemzetközi beavatkozási stratégiák kidolgozásához. Jelenleg évente 400 millió tonna műanyagot gyártunk, amelynek jelentős része végül a környezetben mikroszkopikus darabokká bomlik, melyek egészségügyi és ökológiai következményeit csak most kezdjük felismerni.
