Az áttörés éve: amikor minden megváltozott
2020 novemberében a világjárvány árnyékában jelent meg az Apple első saját fejlesztésű processzora, az M1, amely új korszakot nyitott a Mac számítógépek történetében. Bár az Apple eredetileg nagyszabású eseményen mutatta volna be ezt a mérföldkövet, a virtuális bemutató sem tudta háttérbe szorítani az M1 chip jelentőségét. Az első M1-es MacBook Air, MacBook Pro és Mac mini külsőben változatlanok maradtak, azonban belül hatalmasat léptek előre; minden félelem szertefoszlott az első sebességtesztek után. Az M1 chip villámgyorsan futtatta még azokat a szoftvereket is, amelyeket eredetileg Intel processzorra fejlesztettek, köszönhetően a Rosetta fordítónak. Az M1 MacBook Air-t ma, öt évvel később is árulják, és még mindig vonzó gép maradt, már 220 000 forintért elérhető a Walmartnál.
Az Apple a következő évben egy új modellt, a Mac Studio-t is bemutatta, miközben szinte minden meglévő Macet átalakított, hogy kompatibilisek legyenek a saját fejlesztésű chipekkel. A pandémia miatti otthoni munkavégzés rövid időn belül az egekbe repítette a Mac-eladásokat. A Mac történetében addigi legsikeresebb öt évet az Apple Silicon korszaka múlta felül: az értékesítés 25,5 milliárd dollárról 33,7 milliárd dollárra ugrott évente. Nem elhanyagolható tényező, hogy mindenki kétkedve figyelte: vajon egy okostelefonhoz tervezett chip elég erős lesz-e egy igazi számítógéphez? Az Apple válasza egyértelmű volt.
Professzionális igények, új válaszok
Bár az Apple már egy évtizede saját chipeket használt iPhone és iPad készülékeiben, a Mac számítógépek egészen addig Intel processzorokkal működtek. Az okostelefonoknál elsősorban az energiatakarékosság és a rendszerchip (SoC) szoros integrációja volt a cél, ahol a processzor mellett a grafikus egység és más funkciók is egyetlen egységbe kerültek. A csúcsteljesítményt igénylő Mac-felhasználók azonban sokáig bizonytalanok voltak, hogy ez a filozófia működik-e majd náluk is.
Az Apple az iPad Pro modelljeihez kezdett extra erős processzorokat tervezni, a 2014-es A8X-szel indítva ezt a sort. 2020 nyarán a fejlesztők az A12Z-t kapták meg, amelyet egy Mac mini házába csomagoltak, hogy kipróbálhassák az új architektúrát. Az M1 később tökéletesen hajtotta a belépő szintű Mac-eket, ám itt nem állt meg az Apple: megérkeztek a Pro és Max variánsok, amelyek a processzormagok számának jelentős növelésével, valamint bővített memóriával már a professzionális igényeket is kielégítették. Ennek ellenére kompromisszumot is hozott a váltás: a felhasználók már nem cserélhetik ki saját kezűleg a RAM-ot vagy a grafikus kártyát.
Nincs két egyforma generáció
Sokan arra számítottak, hogy az M1-generáció sikerének nyomán az Apple majd rutinszerűen, kiszámíthatóan bővíti a chipkínálatot. De a valóság jóval kiszámíthatatlanabbnak bizonyult: volt, hogy az összes processzort egyszerre jelentették be, máskor viszont szép lassan vezették be őket a piacra. Az egyes generációk újításai, például egy gyorsabb Neural Engine vagy több GPU-mag, mind más-más irányokat jelentettek. Az M1 Pro és Max párosa még hasonló filozófiát követett, de a későbbi Max már egyedi irányba fejlődött, a Pro pedig inkább középkategóriává szelídült.
Az Apple fejlődni tanult: ennyi év tapasztalata után pontosan tudja, mire van szükségük a Mac-felhasználóknak. Mára a memóriakezelést is sikerült úgy megoldani, hogy a legújabb, nagy számítási igényű MI-feladatok sem okoznak gondot, miközben a memória továbbra is szorosan integrált marad. Emiatt minden újabb chipgeneráció jelentős előrelépést hoz. Az Apple processzormagjai minden generációban 10–30%-kal gyorsulnak, a grafikus egységek is fejlődtek, az egyetlen kivételnél pedig a magok számát növelték. Napjainkra az alapmodell M5 az M1-hez képest már megduplázza a teljesítményt.
MI: az Apple rövid késlekedése
Az MI robbanásszerű terjedése az Apple-t is új kihívás elé állította. Bár már évek óta beépíti a Neural Engine nevű neuronális feldolgozóegységet a chipjeibe, kezdetben azt feltételezte, ez bőven elég lesz minden MI-igény kielégítésére. Az iparág azonban a legtöbb MI-szoftvert CPU-ra és GPU-ra optimalizálta, nem kizárólag az NPU-ra. Az Apple mérnökei gyorsan reagáltak: az M4 chip már speciális MI-gyorsítókat kapott a processzormagokban, az M5-nél pedig a GPU-hoz is hozzárendelték ezeket. Így az MI-feladatok feldolgozása az Apple számítási egységein egyre hatékonyabbá vált.
Mac Pro: a korszak vesztese
Az Apple Silicon forradalom egyetlen igazi vesztese a Mac Pro. Bár ez a modell ma is kapható, teljesítményben csak a Mac Studio modellel tudja tartani a lépést, hiszen ugyanazt az Ultra-chipet használja. A Mac Studio már megkapta az M3 Ultra chipet, de a Mac Pro csak vegetál a kínálatban. Egy hagyományos PC-torony a mai chipstratégiában anakronisztikusnak hat. Lehet persze, hogy a jövő még tartogat fordulatot Apple-fronton – az elmúlt öt év tanulsága, hogy bármikor jöhet egy teljesen váratlan innováció.
