Miért különleges az anomália?
Fontos hangsúlyozni, hogy az eredeti elmélet szerint ez a hőanomália a kontinens szétszakadása (180 millió éve) után maradt hátra, de újabb modellek alapján csak mintegy 80 millió éve alakult ki, és 20 km-t vándorol minden egymillió év során délnyugati irányba. Mindezek dacára az Appalache-hegység az erózió ellenére máig magasabb maradt, mint hasonló hegyvidékek, amit most ezzel a forró kőzettel magyaráznak.
A mesterséges intelligencia alapú szimulációk azt mutatják, hogy amikor a földkéreg Grönland elszakadásakor feldarabolódott, a bolygó köpenyéből forró anyag tódult fel, hogy betöltse a keletkezett rést. Ez az anyag előbb kihűlt, majd sűrűsödése után letöredezett, és furcsa, hullámszerű „cseppként” (köpenyhullámként – mantle waves) süllyedt vissza a köpenybe. Különleges hőmérsékleti és kőzetviszonyok kellettek ahhoz, hogy ez a folyamat elindulhasson.
A kontinensek szétválása és a forró foltok vándorlása
A kutatók terepi adatokkal és számos mesterséges intelligencia szimulációval rekonstruálták a forró buborék keletkezését: kezdetben Grönlandtól északkeletre, kb. 1800 km-re formálódott, majd lassan dél-délnyugat felé vándorolt, jelenleg az Appalachek alatt található. Mindez arra utal, hogy a forró zóna érkezése jelentősen megemelte a hegyvidéket, mivel az alapi hő elvékonyította a földrész sűrű „gyökerét”, így a szárazföld könnyebb és lebegőbb lett – mint egy hőlégballon, miután ledobja nehezékét.
Grönland és a forró buborék ikertestvére
Nemcsak az Appalacheknál, hanem Grönland középső része alatt is találtak egy hasonló, „ikertestvér” anomáliát, ami ugyanabból a kontinens-széthasadásból származik. Grönland alatt ez a hőáramlás akár az 1,7 millió km²-es jégtakaró mozgását és olvadását is befolyásolja. Fontos tehát, hogy ezek a nagyon régi hőanomáliák ma is jelentős szerepet játszanak a szárazföldek és a jégtakarók viselkedésében.
Mi vár a jövőben?
A szakértők szerint a forró folt további 10-15 millió évig halad délnyugat felé, elérve New York térségét. Miután elhagyja az Appalachek alatti területet, a hegyek fokozatosan süllyednek majd, ahogy a krémes, forró kőzet eltűnik alóluk, és tovább dolgozik az erózió. Mindez új megvilágításba helyezi azt, hogyan hatnak a kontinensek lassú mozgásai évmilliókon át Földünk arculatára, hiszen a széthasadási folyamatok rejtett, forró kőzettömegei még ma is alakítják a tájat.
